Miraculous: The Continue

Összetörve

Lucy szemszöge

Mikor délután hazaértem a suliból gondterhelten dobtam le magam az ágyra. Nehéz napom volt és holnap témazárót írunk úgyhogy pont most nem kéne egy őrült gonosztevő akit Halálfej szalasztott ránk hogy nyírja ki a várost és minket. Csak gondolnom kellett erre és máris hallani lehet az emberek sikolyait az utcán. Belemorgok a párnákba és szinte érzem magamon Streep szigorú pillantását. Utálja ha ezt csinálom amikor akció van és igaza is van.. Emberek vannak veszélyben és rajtunk múlik a sorsuk én meg itt nyavajgok mint egy önző dög. Nem húzom tovább az időt, kimondom a varázsszavakat, megjelenik a tigris mintás ruhám és két fegyverem majd azok segítségével indulok el a házak tetején a veszély forrása felé. Mikor oldalra pillantok látom hogy a távolban egy sima fehér ruhás és nyuszifüles lány csinálja ugyanazt mint én. Az újonc egész jó... Megállok az egyik háztetőn és meglepődöm mikor lenézek róla. Egy kisgyerek áll az utca közepén mozdonyvezető ruhában és a kis hátizsákjából dobálja az utcára egy makett darabjait amik apró játék sínek, de amint földet érnek igazi sín lesz belőlük és azokon pedig életnagyságú játékvonatok rohannak Párizs utcáin. Két szalagomat előrántom és leugrom a kisgyerek mögé, a szalagokkal körbetekerve a kezét fogom le. Rángatja a kezeit hogy ki tudjon szabadulni de nem tud, ekkor megérkezik Nyúl is aki odadob egy bombát a gyerek elé amiből sűrű füst száll ki és a gyerek köhécsel, nem lát semmit, de a szél felém fújja a füstöt és a sűrű felhő engem térít be majd ahogy belélegzem, a torkomra megy. Az erős kaparás miatt én is elkezdek köhögni közben a gyerek kiszabadul a szalagjaim közül.

-Bocsi!-

Hallom meg Nyúl hangját ahogy bűnbánóan kér bocsánatot. A füstfelhő szétfoszlott de még mindig kaparja a torkomat.

-Az én nevem Vezető és Párizs összes utcája hamarosan a makettem része lesz ti pedig oda fogjátok nekem adni a talizmánjaitokat!-

Szólal meg a kisgyerek felém fordulva és egy újabb síndarabot dob le maga elé majd megjelenik rajta egy hatalmas játékvonat ami egyenesen felém száguld és mozdulni sem tudok.

Nyúl szemszöge

Amikor a füstfelhő átterelődik Tigrisre, azonnal bocsánatot is kérek tőle a távolból és újabb bombáért kutatok ami remélhetőleg segít de nincs semmi féle ilyen. Ekkor meghallom hogy az akumatizált gyerek felszólal majd látom ahogy egy játékmozdony hatalmas sebességgel száguld Tigris felé és nem tudok rajta segíteni. A vonat befut egy utcába, a tigrisruhás lány pedig sehol.

-TIGRIS!-

Kiáltok utána kétségbeesetten de semmit nem hallani a hatalmas járművek zakatolásától és az emberek sikolyaitól. Hol a fenében van már Farkas?? Kezembe akad egy kék színű bomba majd próba-szerencse rádobom a gyerekre aki mosolyogva nézi ahogy Tigrist elüti az a rohadt mozdony. Ahogy a kék színű bomba felrobban, megfagyasztja az egész gyerek testét és körülötte egy kis területet. Közelebb sietek hozzá és megpróbálom a jégből kioperálni a táskáját de nem megy. Eközben a jég széttörik és "Vezető" hasba könyököl amitől hátra esek.

-Szép próbálkozás.. Szereted a nyúlpörköltet?-

Mosolyog rám ördögien majd ismét egy síndarabot dob a földhöz és a hatalmas jármű már meg is jelent. Ugyanolyan szélsebesen száguld felém mint az előbb a társam felé és a karomat magam elé emelem hogy ne is lássam ahogy elgázol, de hirtelen érzem ahogy a derekam köré tekeredik egy valami és erősen elránt az útjából.

-NYÚL, MOST!-

Hallom az ismerős kiáltást mögülem és mielőtt reagálni tudnék, az ostorával a "Vezető" felé ránt és amint közelebb érek hozzá, lerántom róla a táskáját majd rögtön hátradobom társamnak aki elkapja, és széttépi. Szokásosan kirepül belőle az akuma amit elkap, majd miután megtisztult elengedi.

Tigris szemszöge

Csattanok egy nagyot ahogy a mozdony elüt és ha kapnék levegőt, most az ordításomtól zengne az egész város, egy másik utcában pedig leesek róla ami szintén fájdalmas élmény. Ahogy nehezen felállok látom hogy a vállamon és a könyökömön a ruhám kiszakadt és a sebek enyhén véreznek. Nem foglalkozom tovább ezzel hanem előhívom az ostort a két szalagból aztán annak segítségével ugrom fel egy házra és ott sietek vissza a helyszínre. Ahogy visszaérek, kishíján Nyulat is elgázolja egy mozdony de még épp sikerül elhúznom onnan és a segítsével sikeresen meg tudjuk tisztítani az akumát. A gyerek visszaváltozik majd odasietek hogy felsegítsem.

-Minden rendben?-

A gyerek csak a fejét fogja és értetlenül néz rám majd bólint egyet ezzel jelezve hogy jól van. Egy nő rohan oda hozzánk és felkpja a gyereket majd magához öleli.

-Köszönjük!-

Mondja aggódó hangon rám nézve, közben Nyúl is odasétált mögém. A nő megsimogatja és megpuszilja gyermeke fejét majd elviszi én pedig odafordulok a fehér ruhás lány felé és egyezerre hangzik el mindkettőtöktől ugyanaz a mondat.

-Farkas hol van?-

Meglepve nézünk egymásra hisz ez nem gyakori de mindketten megrázzuk a fejünket ezzel megválaszolva a másik kérdését.

-Remélem azért nincs semmi baja..-

-Tigris! A talizmánod, át fogsz változni!-

Mondja aggódva és mutat rá a talizmánomra aminek már az utolsó csíkja villog. Észbe kapok és szó nélkül ugrok fel az egyik házra majd sietek a hazafelé vezető irányban. Nem akartam bunkó lenni hogy köszönés nélkül lépek le de ezt szerintem Nyúl is megérti. Ahogy meglátom a házunkat látom hogy​ egy szürke alak nézeget be az egyik ablakon. Mostmár értem... Ez így nem lesz jó. A dolgunk hogy a várost védjük és nem szabad elkalandoznunk mert ez egy komoly feladat. Nem gondolkodom tovább egyrészt mert a talizmánom merül, másrészt pedig megzavar egy hatalmas égdörrenés és az eső ami elkezd esni. Leugrom az egyik sikátorba és átvtozom. Streep bebújik a zsebembe én pedig magam felé emelem a kezem és így futok haza. Hazaérve a szobámba szaladok miután leráztam magamról a vizet és kinyitom az ablakot Farkasnak aki vizesen belép a szobámba. Még jó hogy a szüleim nincsenek itthon.

-Lucy...-

Rásimít arcomra de én nem merek a szemeibe nézni és inkább hátrébb lépek.

-Valami vaj van?-

Kérdezi aggódva és még mindig nem tudok ránézni de félve belekezdek egy nagy levegővételt követően.

-Nem hallottad?-

-Mit?-

-Akumatizálva volt egy ember és nem voltál ott...-

Most nagy csend van. Szinte hallom ahogy leesik neki hogy mire akarok kilyukadni.

-A lényeg... Hogy a dolgod hogy a várost védd és nem az hogy rám várj..-

Itt mostmár felnézek rá de erősen a könnyeimmel küzdök.

-Ez így nem megy.. Ha miattam kerül életveszélybe a város mert te nem ott vagy ahol lenned kell akkor.... ennek itt semmi értelme..-

-Lucy kérlek, csak...-

Nem hagyom hogy befejezze és közbe vágok.

-Nem Farkas. Ez nem megy.. Menj el kérlek.-

Meg sem mozdul csak áll ott összetörve, és borzalmasan érzem magam hogy ezt kell tennem, a könnyeim pedig akaratlanul erednek el és hangom is remegővé válik.

-Csak menj el kérlek...-

Suttogom halkan sírva és tekintetem leveszem róla így már nem látom a szemeiben hogy teljesen összetört. Nem mond semmit csak kimegy az ablakon és eltűnik majd becsukom utána az ablakot. Streep kirepül a zsebemből és szomorúan néz rám.

-Helyesen cselekedtél...-

Mondja vékony hangján de nem segít. Zokogva dőlök az ágyra és nem érdekel a dolgozat, nem érdekel Párizs, nem érdekel semmi... Ugyanúgy fáj nekem ahogy neki is és én végig tudtam és.... Úristen mit tettem. Eszmélek fel a párnák közül és aggódva kapom oda a tekintetem Streep felé. Hatalmas nagy baj van.

Sziasztok!
Na hát eljutottunk ide is:
ÚJ RÉSZ VAN YEY!
Sokáig tartott és sajnálom :s De mostmár itt van és igyekszem ezt is folytatni.
Remélem tetszik! ^^
Jó éjszakát mindenkinek!