Miraculous: The Continue

Zsarolás

(A SZTORI KORÁBBI RÉSZEIN JAVÍTOTTAM!!! Csak helyesírási hibákat, értelmetlen részeket, és pár mondatot újrafogalmaztam, a történet semmit nem változott. A borítón javítgattam, amint láthatjátok, remélem tetszik ahogy ez a rész is, végre van időm ^^ Jó szórakozást!)

Másnap reggel az iskolába sietve érek be, az úton folyamatosan figyelek minden embert, ki tudja hogy Párizs összes férfi lakosa közül ki Halálfej, ezért ébernek kell lennem. Plusz még Vex is tudja valahonnan, hogy Farkas és én.... Szóval tudja és lehet hogy már egész Párizs tudja, az kéne még, kérlek legyen benne annyi szív hogy nem kürtöli szét.. Az osztályterembe beérve megkönnyebbülten sóhajtok fel ahogy levetem magam Ann mellé aki kicsit furcsán néz rám emiatt.

-Bökd ki...-

Szólal meg csak úgy egyszerűen és ránézek azon gondolkodva hogy mit találjak ki. Vajon most arra kérdez rá, hogy igaz-e az amit esetlegesen Vex elmondott vagy csak túl feltűnő hogy éppen görcsölök valamin.

-Mit?-

Kérdezek rá végül ő pedig gondterhelten sóhajtva fordul felém.

-Azt hogy mit ettél reggelire... Jaj Lucy, ne csináld már, mi a baj?-

Egy kicsit azért megkönnyebbültem​ és mosolygok egyet rajta.

-Csak elaludtam és nagyon siettem.-

Szúrós szemmel néz rám, aztán végül megtörik a jég és szinte látom benne az ötlet lángját.

-Na akkor mostantól én foglak felkölteni reggelente...-

Mondja egy féloldalas gonosz mosollyal én pedig rosszat sejtek. Összeröhögünk majd egyszerre hallgatunk el ahogy Mr.Dubois lép be a terembe. Egy gyors névsorolvasás után elkezdődik az óra, unalmas mint mindig, de egyetlen mondatra felfigyelek.

-Egy heti otthoni projekt feladat lesz amiben a három új hős egyik tagjának kell bemutatnotok, hogy szerintetek hogyan is kaphatják meg az erejüket. Lehet rajz, vetítés, akármi.-

Eddig nem volt ilyen feladat, vagyis valószínűleg azért mert eddig nem volt Tigris, Farkas és Nyúl... Úgy néz ki hogy Ethan egyet ért velem és az utolsó padsorból felszólal.

-Mr.Dubois! Mi értelme ennek a feladatnak?-

A tanár úr felé fordítja a tekintetét és kis idő után válaszol a fiúnak.

-Mert ez nem megerőltető feladat, és a fantáziát is fejleszti, szerintem párokban jól el lehet ezekkel szórakozni, de természetesen mindenki normálisan megcsinált munkát adjon be!-

Az utolsó szavakat az egész oaztálynak szánja, úgy néz körbe mindenkin és várja a helyeslést, aztán amint megszólal a csengő, felszedi az asztalról a cuccait, köszön a diákoknak és elhagyja a termet. Fogalmam sincs hogy most gyanakodnom kéne vagy sem. Eddig nem adott ilyen feladatot.. Ez aggasztó. Annyira hogy fel sem állok a székről csak azt veszem észre hogy Ann rángatni ki a gondolkodásomból.

-Hahó Lucy, köztünk vagy még?-

Hangja kicsit viccesen cseng de mégis van egy apró kis aggodalom benne. Mosolygok rá majd elfogadom a felém nyújtott kezét és felállok majd erről-arról beszélgetve indulunk a következő órákra. Egész nap ezen agyalok, túl feltűnően és Ann egész nap ezzel nyaggat hogy min gondolkodom annyira, de persze nem mondhatom neki hogy amúgy én vagyok az a tigrismintás csajszi aki pár hete jelent meg és ne haragudj, épp azon agyalok hogy vajon a tanárom-e a gonosz aki évek óta bombázza Párizs érzékeny lelkeit az akumáival.... Ez az a pont amikor túlgondolok mindent és egyszerűen kiakadok.

-Nem, Ann, még élek, hányszor mondjam még hogy csak fáradt vagyok?-

Válaszolok az újabb kérdésére talán egy kicsit túl mogorván és hangosan az iskolaudvar közepén. A lány megilletődve áll mellettem amikor a hátam mögött Zoé teszi a kezét a vállamra.

-Minden rendben?-

Ezt kérdezgeti mindenki, és már unom.

-Oooh természetesen, teljesen rendben van minden... Békén hagynátok végre egy kicsit?-

Szegezem haragos mondatomat mindkét lánynak és mindenki másnak aki engem figyel majd szemeimet forgatva indulok meg a mosdók felé. Könyörgöm, nekem is vannak saját gondolataim, annyi csak jár már hogy elmélyedjek bennük...

Ann szemszöge

Nem értem mi van Lucyval, egész nap el van zárkózva magába és feltűnően is gyanakvóan néz mindenkire aki a közelébe megy, akármit hozok fel témának nem érdekli, de nem hajlandó kibökni mi történik, és feszülten hagy itt minket. Zoe menne utána de csuklójánál fogva visszatartom.

-Hagyni kell lenyugodni, ha most odamész csak rosszabb lesz..-

Elhúzott szájjal néz Lucy után aztán beletörődik abba amit mondtam, közben Bethy sétál oda hozzánk.

-Sziasztok lányok, mi van ma vele?-

Zoéval egyszerre rázzuk meg a fejünket ezzel jelezve hogy mi sem tudjuk. Valahogy úgy érzem hogy többet titkolózik mint kéne, oké, legyen magánélete de jópár hete már ismerjük egymást és szinte alig tudok róla valamit, ha ezt tovább csinálja fogalmam sincs mi lesz így velünk.

Lucy szemszöge

Végre beérek a mosdóba és meggyőződöm róla hogy senki sincs itt rajtam kívül majd kiengedem a táksámból Streepet aki aggodalommal teli szemekkel néz rám.

-Mit tegyek?..-

Nagyon jól tudja hogy mire gondolok és elgondolkodik majd lejjebb véve a hangját, hogy még véletlenül se hallja meg senki, úgy szólal meg.

-Ne stresszeld ennyire túl, tudom hogy akárki lehet és Mr.Dubois valóban gyanús volt, de nem lehet tudni... Ne emiatt veszítsd el a barátaidat, te vagy Tigris, tudnod kell egyszerre két dologra is koncentrálni, tudnod kell egyszerre figyelni és tudnod kell hogyne legyen ez feltűnő.-

Gondolkodva meredek el mellette, igaza van..

-Igazad van, kimegyek és elnézést kérek tőlük, kimagyarázom valahogy, aztán pedig megpróbálom ezt a két felé figyelek dolgot...-

A kis lény édesen mosolyogva bólint majd az arcomhoz repül és apró karjaival öleli az arcomat már amennyire tudja. De a kilincs megmozdul, és az ajtó kinyílik ő pedig szélsebesen repül vissza a táskámba, meglepődve figyelem az ajtót amin egy ismerős arc lép be. Nem köszönök neki csak nézem az előttem lévő tükröt és úgy teszek mintha a hajamat igazgatnám.

-Oh, szia Lucy..-

Szólal meg öntelt hangon Vex, az ajtóban. Félig nézek rá, nem akarok bunkó lenni ezért visszaköszönök neki.

-Szia...-

-Csináld meg helyettem is a projektet..-

Elkerekedik a szemem és legszívesebben kinevetném ahogy ránézek és látom hogy komolyan gondolja.

-Merthogy?-

Kérdezek vissza kíváncsian, mire ismét öntelten mosolyodik el.

-Mert ha nem teszed amit mondok Lucy Smith, azthiszem Párizs egy csúnya kis titkodat tudakolja majd meg... Tudod nem szép dolog elcsavarni egy hős fejét a kötelességétől.. Igazából nem is vártam tőled jobbat...-

Annyira tudtam, hogy ezzel fog zsarolni ez anynyira jellemző, még szép hogy nem mondta el senkinek, inkább kihasználja... Utálkozva nézek rá majd a mosdókagylóra támaszkodva gondolok róla gyönyörű dolgokat és azt hogy ennél rosszabb jöhet-e még.