AoKaga - Foglak! (Befejezett)

2. rész Vegyél komolyan!

Miután megtalálom, amit keresek, félre rakom és megyek megteríteni. Éppen befejezem, mikor Kagami kihozza a konyhából az ételt. Csöndben leülünk és elkezdünk enni. Néha felpillantok rá, de úgy tűnik, nagyon az evésre koncentrál. Jesszus! Mekkora adagot szedett magának! Hirtelen rám vándoról a tekintete, majd félre kapja.

- Mit bámulsz? – kérdezi ellenszenvesen, én meg csak nevetve felsóhajtok.

- Még mindig haragszol? – könyökölök az asztalra, egyik kezemmel megtámasztva az állam.

- Nem.

- Mi? – lepődők meg.

- Kifejezetten dühös vagyok! – néz rám gyilkos tekintettel.

- Mert adtam egy kis puszit? Milyen kis prűd vagy. – kuncogom, ő pedig ingerülten az asztalra csap. Már készülök, hogy leüvölti a fejem, vagy darabokra tép, de csak elhagyja az asztalt felkapva tányérját és visszamegy a konyhába. Csak pislogni tudok. Mi volt ez? Gyorsan feltakarítom a saját adagomat, majd én is utána megyek. Beérve a konyhában, csak annyit látok, hogy agresszívan mosogatja a koszos edényeket.

- Hé! A végén még eltöröd. – támaszkodok neki a pultnak. Nem mond semmit, de kezei lelassulnak.

- Fiú létedre nem vagy egy kicsit túlérzékeny? Csak viccelődöm. – nézek rá mosolyogva, hogy oldjam a feszkót.

- Mi lenne, ha nem szórakoznál? Nem értékelem az ilyesfajta vicceket. Keres valaki mást, akivel elszórakozhatsz. – motyogja én meg dermedten nézek rá. Most azért dühös, mert azt hiszi, poénból közeledem felé? Végig nézek, rajta és nem kerüli el az arc és a fül látványos vörössége. Elnevetem magam, mire idegesen kapja felém a tekintetét, de mielőtt bármit is a fejemhez vágna, hozzá lépve, összenyomom az ajkainkat. Gyors. Gyengéd. Ártatlan. Ennyi volt az egész. Csábító mosolyt küldök a kikerekedett szemek felé és végig húzom a mutató ujjam a puha párnákon.

- Nem szokásom szórakozni, olyannal, akit egyre jobban kezdek megkedvelni. Jobb lenne, ha nem hisztiznél és komolyan vennél engem. – nyalok végig az ajkaimon és látom, ahogy erre nagyot nyel, mire gyengéden elmosolyodok.

- Köszönöm a vacsorát, igazán ISTENI volt. Van egy nagyon jó filmem. Megnézed velem?

- Jah. – ennyit bírt kinyögni, én meg kuncogva elsétálok mellette.

- Akkor csinálok popcornt.

A kanapén ülünk. Bármennyire szeretnék, a filmre koncentrálni nem megy. Két okból. Az egyik, hogy ez a horror filmet már több százszor láttam, így már kicsit sem érdekes. Csak azért akartam megnézni, hátha Kagami teljesen berezel. A második ok, már az elején bealudt! Teljesen eldőlt egy idő után, és pont az ölembe! Basszus! Minden porcikám azért ordít, hogy kihasználjam ezt az alkalmat, de ha Kagami feléred, több esélyt biztos nem kapok. Elértem azt, hogy komolyan vegyen. Tudom, hogy ő is meleg. Tetsu nem is mesélt volna róla, de könnyen elcseszhetem ezt az egészet. Jelenleg a szerencse a kezemre játszik. Viszont az ölemben mocorgó Kagami, az önuralmat egyáltalán nem hozza könnyű helyzetben. Felsóhajtok, és gyengéden játszani kezdek vörös tincseivel. Picsába! Olyan aranyos! Talán egy puszi nem árt meg neki. Majd lassan ajkaira hajolok. Kicsit hosszabbra sikeredett a műveletem, mint terveztem. Viszont nem ébredt fel, szóval megúsztam. Kikapcsolom a tévét és feladva, hogy félelmében velem alszik, óvatosan megpróbálok felkelni. Erre hirtelen átkarolja a derekam és hasamba fúrja az arcát. Mi a! Leakarom fejteni magamról a kezeit, de erősebben magához szorít.

- Neh! Jóh az illatohd. – motyogja én meg érzem, hogy mindjárt orrvérzést kapok. Basszus! Mint egy kiscica. Mivel úgy tűnt nem szabadulok. És nem lehet nekem felróni, mert én tényleg megpróbáltam, így óvatosan befekszek Kagami mellé a kanapéra. Közelebb húzom magamhoz, hogy le ne essen, majd a hajába fúrom az arcomat. Nos, nem így terveztem, de így is megfelel. Elmosolyodok, majd érzem, ahogy a fáradtság magával visz.