AoKaga - Foglak! (Befejezett)

10.rész Kék foltok

Kagami szemszög:

- A..Aomine! - remeg meg hangom, amint hideg ajkai a nyakamat súrolják.
- Mondjad, Kagami! - mormogja bőrömbe, mitől megborzongok.
- Az utcán vagyunk!
- Problem?
- Mindenki minket bámul! - próbálom magamtól eltaszítani. Tevékenysége abba marad és elgondolkozva néz fel rám.

- Igaz is haza kell, hogy vigyelek. - hajol el tőlem, majd minden figyelmeztetés nélkül a karjaiba kap.

- EEEHHH?? -akadok ki, miközben idegesen kapálódzok össze - vissza.

- Van valami ellenvetésed? - tekint le rám egy gúnyos mosoly kíséretében.

- A picsába is Aomine! Ez rohadt égő! Raksz le, de azonnal!

- Nem lehet, aki sérült az nem erőltetheti meg magát.

- Honnan...?

- Tetsu minden megírt. Alig várom, hogy ápolhassalak. - kacsint rám, azzal el is indul a házam irányába. Legszívesebben behúznék neki egy akkorát, hogy végig csúszna az utcán, de túl sok a szemtanú. Morogva, vörös fejjel maradok mozdulatlan és hagyom, hogy úgy masírozzon végig velem, mintha egy törékeny kis kislány lennék. Egy idő után, baromira megunom, a folyton szembejövő emberek, visszafojtott röhögéstől eltorzult arcát. Belefúrom a képem Aomine mellkasába.

- Nyugi, kiscica, nemsokára otthon leszünk. - kuncogja és egy gyengéd puszit nyom a fejemre.

- Az útra figyelj inkább! - bújok el még jobban kabátjában.

- Ilyenkor annyira édes vagy. - suttogja fülembe, mire egész testemet borzongás járja át. A rohadt életbe is, mi az istenért, mond ilyeneket?

- Na! Zsupsz! - hallok meg egy kiáltást, majd kisebb sikkantás után ( Férfias fajta volt!) meglepődve landoltam az ágyamon.

- Dobálod a sérültet? - nézek rá mérgesen, mire csak egy elégedett mosolyt kapok. Lassan előre dől és félig rámászik az ágyra, pár centire megtámaszkodva előttem.

- Megmutatod nekem a kis bibidet? - gügyög nekem és a pillanatnyi gyengeségem el is illan.

- Inkább legszívesebben a pofázmányodba öklöznék bele. - nézek haragosan a szemeibe, amiben pajkos fény csillog. Meg sem hallva a fenyegetőzésemet, elkezd fölém mászni.

- Mondd, Kagami... - búg gyengéd hangon a fülembe - Szeretnéd, hogy kezelésbe vegyelek? - simít végig a vállaimon. Bennem reked a szó és csak égő vörös fejjel bámulok a sötétkék szemekbe.

- Mindenedet átvizsgálnám. - ír le kisebb köröket a mellkasomon és belecsíp a mellbimbóimba.

- Ngh! - nyögök fel, mire kezei lejjebb csúsznak a hasamra és bekúsznak a pólóm alá.

- Áh! - szisszenek fel a hidege ujjak érintésére.

- Sajnálom, elfelejtettem kesztyűt vinni magammal. Kicsit átfagytak. - folytatja az érzéki simogatását.

- Nem ez az első. - morgom, mire belemászik az arcomba és hatalmas tenyerei határozottan ráfognak a nadrágom szélére. Nagyot nyelek, mire gyengéden megnyalja az ajkaimat.

- Tudod, iszonyatosan nehéz visszafognom magam. - a nadrágom kigombolódik - Nem is tudod, milyen tettek kavarognak az agyamba. - térdemig lecsúszik - Az önuralom határát súrolom mikor veled vagyok. - könnyedséggel távozik a lábaimról, és íves repüléssel köt ki valahol egészen messze.

- Szóval....hadd lássam azt a sérülést! - hátrál el tőlem és megragadja a fájós térdem. Magasba kapja, amitől hátraesek és döbbenten meredek a plafonra.

- Te szemét! Végig szívattál! - könyökölök fel nagy nehezen, és árasztani kezdem felé a gyilkos aurámat.

- Édes voltál, miközben azt vártad, hogy rosszalkodjak veled. - kuncogja, és elkezdi letekerni a kötést.

- Nem vártam semmit, te rohadt szemét! - mordulok fel, mire ő végig húzza az ujját rajtam a boxeremen keresztül. Bennem reked a levegő.

- Jobb lenne, ha nem mondanál folyton ellent magadnak. - fejezi be a fásli leszedését, és elemezgetni kezdi a megszabadított felületet.

- Mit ne mondjak ez jól elintézted. Képes voltál a jeges úton rohangálni? - néz rám lesajnálóan, mire duzzogva elfordítom a fejem.

- Elkéstem a suliból, a fenébe is, jó hogy siettem. Amúgy ez miattad.... - itt elhalkulok és aggodalmasan nézek Aominére. Meglepődve tapasztalom, hogy gyengéden mosolyog, majd szájához emeli a térdem.

- Igazad van. Az én hibám. Bocsánat. - csókol rá gyengéden, mire érzem, hogy a fejem ismét felforrósodik.

- Francba is! Hagyd ezt abba! - takarom el egyik kezemmel az arcomat.

- Mit? - érdeklődik.

- Ne hozz folyton zavarba!És csókolj már meg rendesen! - kiáltom és legszívesebben elsüllyednék saját szavaimtól. Mindenhol megcsókolsz te barom! Csak ott nem, ahol igazán szükséges lenne!

- Milyen kis aranyos. - kuncogja, miközben kezemet elemeli és ajkaimra mar. Nyelve könnyedén csúszik be a számba. Magával hívva, mire én nem akarok nemet mondani. Hirtelen átölelem a nyakát és magamra húzom. Aomine felbátorodva túr bele a hajamba és olyan erős szenvedéllyel csókol, hogy alig kapok levegőt. Lassan elválik tőlem és csak lihegve nézzük egymást és próbálom csillapítani a dübörgő szívem hangját.

- Hallom a szíved. - suttogja és arcon puszil.

- Miattad. Csak is miattad. - mosolygok rá, mire ismét nekem esik, belerántva egy újabb fullasztó csókba. Gyomrom görcsben, testemen kellemes bizsergés szalad végig és az agyamra egyre nagyobb köd nehezül. Fölé kerekedek és csípőjére ülök.

- Kagamih? - néz rám kábán, én meg halkan felnyögök a látványra. Előrébb dőlök, hogy most én tépázzam meg száját, de ránehezedve a térdemre, fájdalomtól felszisszenek.

- A térded! Hagyd abba! - tisztul ki Aomine tekintete és derakamnál fogva próbál leemelni magáról.

- Neh! Még akarom! - bújok hozzá, nem is törődve vele, hogy megint a fájó pontomra nehezedek.

- Kagami! Mi van veled? - méreget aggódó tekintettel és homlokomnak dönti a sajátját.

- Tűz forró vagy! - állapítja meg rémülten és azonnal leszed magáról. Értetlenkedve figyelem a tevékenységét, amint befektet az ágyba és nyakig betakar.

- Nem voltam jó? - nézek rá szomorúan. Már nem tudok rendesen gondolkodni.

- Akkora Bakagami vagy! De én is hülye vagyok! Nem vettem észre, hogy lázas vagy. - kezd el idegesen járkálgatni a szobámba.

- Jól vagyok! Folytassuk! - próbálok kitakarózni, de a testem lángol és minden izmomra, mintha mázsás súlyt helyeztek volna.

- Feküdj vissza! Nem vagy jól. Kérlek pihenj! - nyom vissza, nekem pedig már ellenkezni sincs erőm. Mit akartam? Mi is történt? Iszonyatosan melegem van! Nem bírok megmozdulni, így fejemet, csak össze - vissza forgatom, mintha bármit elérnék vele. Lassan szememet sem bírom már nyitva tartani. Hirtelen valami hideget és nedveset érzek meg a homlokomon és a kellemes hűsítő érzés, segít, hogy végre elaludjak.

Francos franc! Nem igazán lett hosszú, még jó sem.

Azért remélem tetszett és várjátok a kövit.

Megpróbálom, majd hosszabbra csinálni.

Csillagozzatok és komizzatok!