A szerencsének és véletlennek sok minden köszönhet az ember. A találkozások, amik megtörténnek, és elindítanak valami újat. A tél, jeges utak, befagyott kosár pálya, esések és véletlen egybeesések, két fiú életét is elindítja egy új úton. A szerelem...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(Aww! Olyan kis cuki Kagami!! <3!! *író ;))
Aomine szemszög :
Meg sem bírok mukkanni. Elcsesztem. Baromira. Egyáltalán nem így terveztem. Idegesen kezdek fel alá járkálni a lakásba. Mindenre rájött. Nem igazán értem, miből gondolta, hogy szórakozom, de valami nagyon megviselte. Tekintetem a szétdúlt kanapéra téved és elkezdem rendbe szedni. Tetsu nem említette, hogy ennyire érzékeny lenne. Ami a legjobban zavar, úgy beszélt, mintha más is bepróbálkozott volna. Esetleg valaki zaklatta. Megszorítom a kezembe kerülő párnát. Esetleg megerőszakolta? Kétségbeesetten nézek magam elé és gondolatra, hogy valaki bántotta őt, erős késztetést érzek, hogy szétcincáljam az ágyneműt. Nem! Ne gondolj egyből rosszra! Meg kell találnom! Beszélnem kell vele. Erre a gondolatra, sóhajtva ülök le a kanapéra. Hogy találom meg? Vagy is inkább, hogy veszem rá, hogy beszéljen velem? Hirtelen halk búgásra leszek figyelmes. Kis idő kell mire felfogom, hogy a mobilom rezeg az asztal alatt. Hogy került oda? Lehajlok és látom ahogy képernyőn bevillan Tetsu képe. Megnyomom a zöld gombot és orrnyergemet masszírozva emelem a fülemhez a készüléket.
- Mit akarsz? - kérdezem fáradtan.
- Mit csináltál? - hallom meg a kérdőre vonó hangot.
- Mi? Kagami nálad van?! - állok fel hirtelen. Egyrészt elönt a féltékenység, hogy ilyen közel áll Kagamihoz Tetsu és a nyugalom, hogy tudom hol van.
- Megmagyaráznád, miért tör rám kora reggel és oszt ki, hogy minden az én hibám? - árad a vonal végéből, hogy haveromnak, most sikerült átlépni a türelmi küszöbét. Személy szerint kicsit frászt hozza rám.
- Kérlek tartsd ott és átmegyek! Mindent megmagyarázok. - csapom le a telefont, mielőtt bármit is válaszolhatna.
Kagami szemszög :
- Nem kérek. - morgom a kanapé gubbasztva, magamhoz ölelve egy párnát.
- Talán beteg vagy? - néz rám értetlenkedve Kuroko és leteszi a forrócsoki, az előttem lévő kis asztalra.
- Bocs, a pervez haverod miatt, nincs nagyon kedvem a híres forrócsokidhoz.
- A perverzet elismerem. - kortyol egyet a sajátjában és nekidől a támlának.
- Ó, ne akard beadni nekem, hogy szerelmes belém és bármit megtenne értem. - forgatom a szemeimet.
- Nos, ha szerelmesnek nem is nevezném, de biztosíthatlak arról, hogy érdekéled.
- Ja, a seggem. - temetem az arcom a párnába, mire egy ideges morgást hallok.
- Miért nem hiszel nekem? Hazudnék neked? - kérdezi sértetten, mire oldalra fordulva ránézek. Hiszek e neki? Szeretnék. Ő nem olyan aki csak légből kapott dolgokkal győzködi az embert. Talán ő az akiben mindig is megbízok. Viszont ez a helyzet más és neki is tudnia kéne miért. Hirtelen simogató kéz túr bele a hajamba és Kuroko gyengéden néz rám tengerkék szemeivel.
