AoKaga - Foglak! (Befejezett)

15.rész Ő az enyém!

Aomine szemszög :

Féltékenység. Éreztem már néha. Nem fordítottam nagy jelentőséget neki. Az az enyhe mardosás belülről, nem tűnt fontosnak. Minek legyek az? Hisz ha szeret, akkor velem marad. Egyszerű gondolatok. Most, pedig, úgy érzem, hogy semmi sem képes leállítani a bennem tomboló féltékenységet, haragot és megvetést. Legszívesebben egy jól irányzott öklössel, törölném le arról az ocsmány pofájáról ezt az önelégült vigyort. Undorító! Ahogy méregeti Kagmait! Ahogy beszél Kagamihoz! Ahogy látványára, nyalogatja a száját!  Soha életemben nem éreztem még ekkora ellenszenvet valaki iránt. Minden nyugalmam oda. Nem megy! Egyszerűen nem tudok tisztán gondolkodni! Mit akar? Mit keres itt? Miért pont most?

- Kagami! Elvitte a cica a nyelved? - néz rá gyengéden és közelebb lép hozzá.

- Jobban tennéd, ha a lépéseidet hátra fele számolnád! - takarom el még jobban Kagamit.

- Oh! Miért is tenném? Nem vagyok olyan helyzetben, hogy félnem kelljen tőled. - mosolyog rám önelégülten és nagyot taszítva a vállamon, ellök. Meglepődve tántorodok oldalra. Mire visszafordulok, már Kagami arcát simogatja.

Kagami szemszög:

Forró a tenyere, lehelete. Olyan gyengéden néz rám, mint akkor, és ebbe belehasad a szívem. Nem merek megmozdulni. Agyamat ezrivel öntik el az emlékek, a pillanatok és azok a borzalmak, amiket soká tudtam eltemetni magamba. Legszívesebben sírnék. Mintha megint ugyanott lennék. Tehetetlenül, félve. El akarom lökni, minél messzebb kerülni tőle. Úgy elfutni, hogy soha az életben ne lássam őt. De ahogy leperegnek ezek a jelenetek előttem, szánalmasabbnak érzem magam. Miért nem teszek semmit?  Hatalmas ujja, aligha érintik a bőrömet, még is remegek ettől az érintéstől. Menj már  a közelemből! Ne emlékeztess! Nem akarom!

- Nah! Taiga? Mi a baj? Miért nem mondasz semmit? Már elfelejtetted, hogyan kell bemutatni az embereknek? - kuncogja és hüvelykujja ajkaimra csúszik. Magam mellé pillantva látom, hogy Aonime arcán minden érzelem átsuhan. Nem bírom őt így látni. Megragadom az engem érintő kezet.

- Taiga? - válik meglepődötté a hangja.

- Hagyd ezt abba! Mark! - vezetem le maga mellé karját.

- Wow. Ritkán láttam ezt a dühös tekintetet. - mér végig elismerően és meglepődésemre, magához ölel - Még mindig olyan kis édes vagy!

- Veszed le a kezed róla! - hördül fel Aomine és megragadva Mark kabátjának nyakát elhúzza tőlem.

- Hah. Mit akarsz még itt te kis hősszerelmes?  - fordul felé unottan.

- Ezt tőled kérdezhetném baromarcú! Hogy van képed ide tolni a pofádat, mikor fájdalmat okoztál neki?! - ragadja meg kabátja nyakánál és mint egy vadállat, mély, morgó hangon vicsorog Markra.

- Fájdalmat? Azt teszek vele amit akarok. Ő boldog volt velem. Talán egy kicsit megijedt és elszökött, de mint látod újra találkoztunk. - fejti le nyugalommal ruhájáról a görcsösen szorító ujjakat - És ez többé nem fordul elő. - emelkedik fölé és újra körüllengi az a régről ismerős ellentmondás nem tűrő aura, ami annyiszor belém fojtotta a szót.

- Boldog? - hördül fel Aomine - Kicsit megijedt? - kezei, fájdalmasan ökölbe szorulnak - Mit tudsz te arról, mit is érzett akkor Kagami?! - üvölti és arca olyan mértékben eltorzul a dühtől, hogy úgy érzem nem maradt levegő a tüdőmben.

- Az, hogy beengedett az életébe, még nem tudsz róla mindent! Én minden nap vele voltam! Ismertem! Szerettem! - kelt ki magából Mark is és hirtelen maga mellé rántva, magasba emeli az egyik kezem.