AoKaga - Foglak! (Befejezett)

12.rész Veled a legjobb

Aomine szemszög :

- Ó, a picsába! - mordulok fel, mikor a lámpa fénye majd kiégeti a szemem és tönkreteszi kellemes, reggeli perverz álmaimat.

- Ma nem kéne elkésnünk a suliból. Jobb lesz ha felkelsz. - hallom meg Kagami rekedtes hangját. Nagy nehezen felülök és meglátom, hogy éppen a pólóját szedi le magáról. Már mászok is előre, hogy egy kis korai "szeretgetésben" részesítsem.

- Meg se próbáld Aomine! - mondja fenyegetően, rám se nézve.
- Ch, akkor értelmetlen volt felkeltened. - duzzogok, majd széttárt karokkal visszadőlök az ágyba.
- Nem bírsz várni hétvégéig?
- Ugye nem tervezed, hogy addig, nem is érhetek hozzád? - ülök fel hirtelen és mérgesen meredek fekete boxeres hátsó felére. Hoppá! Tetszetős látvány.
- Ráadásul.... - vigyorodok el perverzen - Ezek túlságosan hiányoznának. - csapok a fenekére, mire megdermed. Lassan fordul felém, miközben én fel - le vonogatom mind két szemöldököm. Teljes nyugalommal elmosolyodok, majd pofán csap fekete felsőjével.
- Aucs. - nézek fel rá érzelemmentes arckifejezéssel, majd felállok és közeledni kezdek felé. Az előbbi magabiztossága tova száll, s hátrálni kezd. Egészen a szekrényig tolom, majd feje mellett megtámaszkodom az egyik kezemmel és belehajolok az arcába, annyira, hogy orrunk összeérjen.
- Hogy elnémultál. - simítok végig az arcán - Mintha egy kicsit remegnél is. - hüvelykujjammal cirógatni kezdem puha ajkait - Na, már alig vörösek. Nem szeretnéd, hogy egy kis színt adjak nekik? - kuncogom és beljebb tolom az ujjam a kis résen, de utamat erősen összezárt fogak akadályozzák meg.
- Nem akarsz beengedni? - húzom fel egyik szemöldököm egy féloldalas mosoly keretében. Erre elfordítja fejét, jelezve, hogy eszében sincs.
- Furcsa, hogy mennyire nehezen döntöd el, hogy állsz hozzám. - suttogom a fülébe, mire nagyot nyel - Egyszer határozott és makacs vagy. - húzom végig az orrhegyem nyaka vonalán - Máskor pedig egy kis félős kiscica. - csókolok bele a füle alatti ki részbe, mire halk nyögést ereszt ki.           - Szereted, ha ilyen vagyok? - kérdezem, beleharapva a puha fülcimpába.                                                 - Szereted, hogy folyton belém fojtod a szót? - néz bele a szemeimbe.                                                         - Imádom. - lököm neki az ágyékom, mire mindketten felnyögünk.

- Iskola van ma, Aomine. - veszi szaporán a levegőt.

- Utálom az iskolát, úgy is csak alszok. - fúrom bele az arcom vállgödrében.

- Senki se szeret járni, de muszáj. Ráadásul még edzésem is van, az edző úgy is megöl, hogy nem voltam tegnap.  - simít végig a hátamon, mitől elégedetten felsóhajtok.

- Engem nem érdekelnek az edzések, úgy sincs aki legyőzzön. - mormogom a vállába, mire taszít egyet rajtam. A meglepettségtől meg sem tudok szólalni, csak érzem ahogy elterülök az ágyon. Kagami már fölöttem is van és két oldalra leszorítja le a kezeimet. Döbbenten nézek a dühösen csillogó szemekbe. Wáó! Erre nem számítottam.

- Jobb lesz, ha megjegyzel valamit Aomine Daiki! - hangja a szokottnál is komolyabb - Elkezdhetsz bejárni edzeni, mert amint vége a télnek, mi ketten lejátszunk egy - egy elleni meccset! - közelebb hajol hozzám, és egy kihívó mosolyra görbülnek ajkai - És nem fogok veszíteni ellened! - suttogja, majd megcsókol. A levegő is bennem reked. Mielőtt bármit mondhatnék, elválik tőlem és lemászva rólam, kezébe kapja a ruháit.

- Szóval jobb lesz ha te is elkezdesz készülődni. - int és elhagyja a szobát.

Kagami szemszög:

(Az iskolában)

Unottan bámulok magam elé, valamiért a gondolataim mindig a hétvégére terelődnek, ami mély aggodalommal tölt el.