Lucky és Sam már egy ideje osztálytársak, de észre sem vették a másikat majd' négy évig. Ekkor ugyanis valami megváltozott. Egy törött telefon, egy kiadós verés és az igazságérzet felbukkanása összefűzte a két fiú jövőjét. Azonban kivitelezhető-e ez...
– Helló! – köszöntem, ahogy beléptem a terembe vigyorogva.
– Ennek már megint mi a fasz baja van? – szólalt meg valaki.
Leültem a szokott helyemre és keresztbe tettem a kinyújtóztatott lábaim a pad alatt. A telefont elővarázsoltam a zsebemből és böngészni kezdtem a kedvelt oldalaim. Néhány poszton föl-föl kuncogtam.
– Mit röhögsz, homi? – lépett az asztalomhoz George.
– Nézd! – nyomtam mosolyogva az arcába a készüléket.
– Mi a szar ez?! – ütötte ki a kezemből a mobilt. – Mi a faszt képzelsz te?
– Én csak válaszoltam a kérdésedre. – feleltem játszva a naivat.
– Akkora gyökér vagy, bazd meg! – közölte velem a véleményét és tovább ment. Sóhajtottam egyet fej rázva és lehajoltam a mobilomért, de mire a kezem ügyébe került volna, valaki eltaposta. A készülék reccsent párat és elsötétült a képernyője.
Kurva élet!
– Na mindegy. – dőltem vissza lazán.
Egy srác állt a padom mellett, aki még mindig a telómon táncikált. Mikor észrevette, hogy mire lépett, arrébb ment és az eddig homályos tekintete kitisztult. Rám nézett mogyoróbarna szemeivel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Bocs. Nem direkt volt. – lehajolt, a kezembe nyomta és elsietett a barmok közé.
– Mi van haver, megesett a szíved rajta? – veregette hátba az egyik gyerek.
– Nem direkt tettem tönkre a telóját. – mondta és a helyére ült, majd elterült a padon és kifelé bámult az ablakon.
– Király vagy, Sam! – röhögött Patrik.
Erre a fiú semmit nem reagált, csak tovább nézte a semmit, a többiek pedig folytatták reggeli teendőjüket, az az engem baszogattak. A beszólogatásokat a tanár érkezése szakította meg.
***
– Mehettek! – mondta ki a nap végén a végszót Mrs. Martinez. Mindenki megkönnyebbülten állt fel a helyéről és indult kifelé. Pontosabban mindenki, engem kivéve, mert jól tudtam, hogy mi jön. Ahogy az udvarra léptem, már támadtak is. Az iskola ezen területét senki nem ellenőrizte. Mindig itt távoztam, a hátsókijáraton.
Az egyik elkapta a torkom és falhoz szorított. Mozgásképtelenné tettek, mivel még másik kettő lefogta a végtagjaim. Az, aki a falhoz szorított, szemközt köpött. A nyál lassan folyt le az államig. Undorodtam tőlük és magamtól is. Szánalmasan viselkedtem, de ezt láttam a legjobb védekezési módnak. Úgyis csak fél évet kell kibírjak és vége. Leérettségizem és mindent a hátam mögött hagyok. Elköltözöm Miami-ba vagy valami ilyesmi helyre és minden jobb lesz.
