Célpont /BEFEJEZETT/

15. fejezet

Lucky

Miután Sammy elment, összepakoltam a cuccaimat, a használt ruhákat bedobtam a mosógépbe és nekiálltam mosni éjszaka. Gondolom örülni fognak nekem a szomszédok. Egyfolytában csináltam valamit másnap délutánig, mivel aludni nem tudtam és nem bírtam ki, hogy ráterelődjön a gondolatom. Hullaként indultam a metróval a reptérre a gép felszállása előtt három órával, mivel elég messze volt tőlem a reptér és figyelembe kellett vennem a felléphető dugót.

A repülőn aludtam egy kicsit, de beférkőzött Alexander az itt megteremtett világomba is. Bűntudatom volt, mert tudtam, hogy én basztam el. Ha nem kezdek el kötözködni és évődni a Lily dolgon, most kijött volna velem a váróba.

Egy barom vagyok! – átkoztam magam könnyes szemekkel kitekintve a kerek ablakon.

***

Nagyi még mindig kórházban volt, ám már látszott rajta, hogy szabadulni akar a földi teste fájdalmaitól. A doki azt mondta, hogy még két hétig biztosan bent lesz, így öt hetet töltött a kórházban. Mikor végre hazajöhetett, felírtak neki egy fájdalomcsillapítót, melyet szednie kellett rendszeresen naponta.

Nem akart anyámmal maradni, így mentem vele a házába, ahol konkrétan felnőttem. Hatalmas udvara volt, melyet egy belső kerítés kettéosztott. Volt egy elkerített rész, ahol régen a tyúkok voltak, aztán a kutya, viszont most üresen áll. A füves terület hátsó részében voltak a tárolók és egy hatalmas, félig fedett épület, ahol tudott esős időben is teregetni. Valamint itt volt még a nyári konyha és a padlásfeljáró, meg a kamra. A hátsó részről lehetett bemenni a kertbe is, ahol a növénykéit nevelgette.

Az udvar első felében egy hintaágy állt, valamint virágok és fenyők. Régen rengeteget aludtam a hintán. Imádtam ott henyélni és olvasgatni vagy játszani. A ház főbejárata is az első udvarból nyílt természetesen. Egy hatalmas ház volt három óriási szobával, plusz egy étkező, mely előtérként is funkcionált, meg persze fürdő, konyha. Annyira zseniális ház volt. Mindig ide jöttem még anno, mikor anya összeveszett velem. Ez volt a menedékem... és tudtam, hogy hamarosan el fogják adni és ezt nem akartam.

Mikor kicsi voltam mindig nagyival aludtam a nappali-háló kombó szobában, majd átköltöztem a középsőbe. Ám most ismét vele alszok a két szabad ágy közül a megszokotton, ami egyből a bejáratnál van. Pontosabban mellette.

– Lucky! – kiáltott ki nagyi a szobából.

Én épp az étkezőben ültem az asztalnál és a laptopomon bóklásztam. Mivel elég eldugott helyen lakott, szar volt a térerő, netet meg nem használt, így a szomszéd wifijét csórtam.

– Igen? – egyből felpattantam és besiettem hozzá. Azt hittem, baj van, de látszólag minden okés volt. – Minden oké?

– Nincs semmi baj, csak azon gondolkodtam, mit főzzek.

– Nem kell semmi, nagyi. – sóhajtottam és lehuppantam mellé. – Max. rendelek.

– Na az jól nézne ki! – háborodott fel és mérges tekintetét rám emelte. – Mondd, mit kérsz? Majd segítesz és együtt megcsináljuk! Tudsz főzni, nem?

– Hát a rántotta megy. – húztam a szám, de csak poénkodtam. Az egyedül töltött idő alatt megtanultam kotyvasztani. – Tudok. – tettem hozzá vigyorogva az arca láttán.

– Nagyszerű. – lelkendezett. Feltápászkodott és kikapcsolta a tévét. – Gyere!

Mindig ilyen makacs volt? – gondolkodtam el.