Lucky és Sam már egy ideje osztálytársak, de észre sem vették a másikat majd' négy évig. Ekkor ugyanis valami megváltozott. Egy törött telefon, egy kiadós verés és az igazságérzet felbukkanása összefűzte a két fiú jövőjét. Azonban kivitelezhető-e ez...
Hali! :) Hoztam egy új részt. Remélem tetszeni fog :) Ne feledjétek, vote, komment, minden jöhet ;) Jó olvasást!
MyFloower
Sam
A lakás tök jól nézett ki, az egy dolog, hogy rendetlenség volt. Mikor feldobta az ötletet, hogy megmutatja a hálót, elgondolkodtam egy pillanatra, hogy ez tényleg jó ötlet-e, de baszki mi baj lehet? Abban az igencsak furcsa szituációba, amibe kerültünk, ez járt a fejembe.
„Mi baj lehet?" Na persze! Egy naiv hülye vagyok! Még a végén megerőszakol ez az állat.
Oldara léptem, hogy végre eltávolodja tőle, de a vállam az egyik karjába ütközött. Most vettem csak észre, hogy mindkét végtagjával a könyvespolcot támasztja. Hátrapillantottam a vállam felett, de semmi mást nem láttam, csak a hatalmas kék szemeit. Húsos ajkai lassan közeledtek felém. Egy hatalmasat nyeltem.
– Lucky... – motyogtam. – Lucky én nem vagyok meleg. – szólaltam meg határozottabban és megfordultam. A hátam a szekrénynek vetettem Ellenkezni akartam, el akartam tolni, de elkapta a csuklóm és a fejem mellett lefogta. Esélyem se volt és meglepetésemre a szituációt nem találtam taszítónak. Sőt, kimondottan feltüzelt.
A francba!
Meglepetésemre elhúzódott az utolsó centik előtt. Értetlenül bámultam rá.
– Bocs. – mondta és hátrált kissé. – Nem akartam rád ijeszteni.
– Öhm... – motyogtam. – Nekem mennem kell.
Kisiettem a szobából, felkaptam a cipőm és amilyen gyorsan csak tudtam, távoztam.
Következő nap kissé feszülten mentem suliba. Nem elég, hogy valószínűleg senki nem áll majd szóba velem, még Lucky miatt is foghatom a fejem. Csodás. Nagyon jól tudja, hogy nem vagyok homoszexuális, akkor meg minek próbálkozik? Dühítő.
A terembe lépve fújogásra vagy ilyesmire számítottam, de mindenki kussolt. Smith már a helyén volt, hátra nem ülhettem, de vele se nagyon akartam kommunikálni. A tegnapi akciója kicsit sok volt. Meg voltam lőve. A patthelyzetből az a lány rángatott ki, aki tegnap meghívott kávézni.
– Ez a hely üres. – mondta halkan, hogy csak én hallhassam. Ugyanazon decibelen megköszöntem neki és ledobtam a seggem a székre.
– Tegnap... – kezdtem. – Nem akartalak megsérteni, bocsi. Kicsit feldúlt voltam és...
– Semmi baj. – mosolygott rám. Gyönyörű lány volt. A szemei különösen szép színt kaptak. Zöld, szürke és barna színekben játszottak.
– Meghívhatlak egy kávéra? – mosolyodtam el.
– Úgy tudtam, nem szereted.
– De a teát igen.
– Köszi, passzolom. – mondta. Ez kissé meglepett. – Muszáj egyenlíteni. – vigyorgott.
– Á, értem! Akkor, ha még egyszer meghívlak, igent mondasz?
– Lehet. – az öröm jele még mindig a száján csücsült.
– Szóval... – ekkor esett le, hogy nem is tudom a nevét, hiába vagyunk osztálytársak. – Ne haragudj, hogy is hívnak?
– Lily.
– Tehát, Lily, eljönnél velem egy kávéra vagy teára? – somolyogtam.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
