Célpont /BEFEJEZETT/

10. fejezet

Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet! Elnézést a késlekedésért, csak nem volt ihletem. Remélem tetszeni fog, bár igaz, nem lett túl hosszú és esemélydús... Jól olvasást és ne feledjétek, hagyjatok nyomot magatok után! :) ;)

Csók :*

MyFloower

Sam

– Ma is légy az arcok közt a gyűlésen, különben megjárod, öcsi! – a telefonba szövegelő hangja kemény volt.

– Ott leszek. – morogtam.

– Nagyon is remélem. És lesz egy köröd is. A Harlemben is akadnak potenciális vevők. Látogasd meg őket és olcsóbban add a mintákat, mint eddig. Világos?

– Igen.

– Remek. Akkor tízkor a megszokott helyen. – kinyomta a telefont.

Az első arc, akit megpillantottam Lucas volt. Lassan odajött hozzám, mikor megálltam a falnak döntve a bal vállam, a kezeimet összefűztem a mellkasom előtt.

– Mit akarsz? – vetettem oda neki lenézően.

– Remélem, semmit nem tud az a kis buzi – közel hajolt és mélyen, láthatólag megfélemlítően, a szemembe nézett. A baj csak az volt, hogy nem fostam be tőle.

– Mert?

– Nagyon jól tudod, mi a szabály. – még mindig a pofámba mászott.

– Ja. Tudom. – mondtam felfordítva a fejem. – A lennél szíves, kimászni a képemből? Nem kívánok közelebbi kapcsolatot létesíteni a pólusaiddal, köszi. – erre hátrált tíz centit.

– Mit tud?

– Közöd?

– Sam! Mit tud?! – dörrent rám.

– Nem vagyok hülye! Nem fogom belekeverni! – csattant az én hangom is. Páran hátra néztek, de nem foglalkoztak velünk. Várták, hogy a főnök megjelenjen.

– Remélem is! – meglökött kissé. – Barom.

– Menj a faszomba! – ráztam a fejem hitetlenkedve.

– Mindenki leülni! – harsant a főnök hangja. Tettük, amit mondott.

Elegem van ebből...

Épp a cuccaimat pakoltam egy táskába, mikor csöngettek. Lucky lehetett az. Mára beszéltük meg az indulást és mivel nekünk volt kocsinak, ráadásul terepre való – egészen pontosan egy ősöreg, ám még mindig faszántos Jeep-ünk – azzal mentünk.

Ledübörögtem a lépcsőfokokon és a bejárathoz siettem. Muszáj volt nekem beengedni, mivel anya és apa melózott, Jassy meg szart a csöngőre. Elfordítottam a kulcsot és kitártam az ajtót.

– Hali. – mosolygott rám.

– Szia. Gyere be! – elléptem, hogy ne álljam útját, ekkor láttam meg a mögötte lévő monstrumot. Beráncigálta maga után nagy nehezen, majd leült a kanapéra, a most már megszokott helyére.

– Ugye ezt – itt a bőröndöt mutattam – nem gondoltad komolyan?

– Mi van vele? Strapabíró, fasza kis darab! Húsz dolcsiért vettem.

– Lucky, gondold át... – itt egy kis szünetet tartottam. – Egy erdőbe megyünk kempingezni. A sáros, földes, sziklás, hegyes-dombos úton szerinted praktikus egy bőrönd? Ráadásul tuti megpakoltad, csak tudnám miért, így kurva nehéz is. Ezzel nem mehetsz kempingezni. A hálózsákról és a sátorról nem is beszélve. Azt hová tetted? – vizslattam a csomagot, hátha szemet szúrt, de ott ugyan nem volt semmi ilyesmi.