Célpont /BEFEJEZETT/

17. fejezet

Helló, Drágáim! Az a helyzet, hogy már vasárnap akartam részt hozni, csak nyaralok és nem volt időm begépelni XD De se baj :DD :P Most itt az új rész. Előre szólok, hogy extra 18+-os, szóval mindenki saját felelősségre olvassa! ;) Remélem tetszeni fog! Jó olvasását!

Csók :*

MyFloower

Lucky

Másnap reggel összegabalyodva ébredtünk föl. Egészen pontosan én ébredtem fel először, aztán ahogy próbáltam kiszabadulni a végtagjai alól, felkeltettem.

– Sajnálom. – mondtam, mire megrázta a fejét és elfordult a túloldalára. – Hé! Ne aludj vissza! Már dél körül lehet, álomszuszék! – nyavajogtam és átöleltem hátulról. Erre megfordult és magához húzott. Meglepett, mikor a homlokon csókolt, ezzel jó reggelt kívánva. – Ki kéne mennem pisilni. – suttogtam reggeli, rekedtes hangomon.

– Nem mész. Túl kényelmes így. – somolygott.

– Le foglak pisilni. – fenyegettem.

– Amúgy is kóstoltam már a nedveid. Fő a változatosság! – kuncogta.

– Fúj! – húztam a szám. – Na, engedj! – csaptam finoman a karjával, amivel még mindig gúsba kötött.

– De visszajössz? – pillogott rám nagy szemekkel.

– Persze. Lustálkodni akarok még.

– Akkor jó.

Kint a konyhában egy fecni fogadott, miszerint elment a boltba nagyi és meglátogatja az egyik barátnőjét. Tudtam, hogy csak kettesbe akart hagyni minket, ez kedves gesztus volt, de azért nem kellett volna elmennie. Ezzel csak azt érte el, hogy aggódjak érte.

Imádom, de megőrjít az ilyen húzásaival. – mérgelődtem.

Gyorsan elvégeztem a dolgom a mellékhelyiségben és már mentem is vissza Sammyhez, aki ugyanúgy feküdt ott, ahogy hagytam.

– Nagyi? – dörmögte a párnába.

– Elment boltba, meg egy ismerősét meglátogatni.

– Gondolom csak tapintatosságból ment el...

– Igen, szerintem is. De aggódom érte.

– Menjünk utána?

– Nem. Nem kell. Jól lesz. Csak tudod milyen vagyok. – sóhajtottam és visszamásztam az ágyba mellé.

– Ja, vágom. Nagyon kedves amúgy.

– Igen. Mindenki ezt mondja. – mélázott el. – Nem tudom, mi lesz velem nélküle. Mindent, amit tudok, tőle tanultam meg vagy ő vezetett rá.

– Én itt leszek.

– Nem biztos. – mondtam. Amúgy is, nem támaszkodhatok mindig másra.

– Lucky, több évet voltál egyedül... Itt az ideje, hogy elfogadd a segítséget. – dorgált.

– Jól van, na...– mosolyodtam el. – Én csak azt mondom...

– Te csak fogd be! – utasított és fölém gurult.

– Hát te meg?

– Megpróbálom nem túlagyalni a dolgokat. – felelte és megcsókolt.

Mire felfogta volna az agyam, a testem már reagált és öntudatlanul is visszacsókoltam. Átfontam a karjaim a nyakánál és még közelebb húztam.