Célpont /BEFEJEZETT/

20. fejezet

Hát sziasztok! Nagyon fura megint itt lenni, de megtörtént végre. Már nagyon hiányzott ez a sztori és végre meg tudtam írni ezt a fejezetet. Már csak 5 fejezet és búcsúzunk Luckytól és Samtől, de remélem, hogy ez a mostani tetszeni fog nektek és elég izginek gondoljátok. Jó olvasást! 

Csók :*

MyFlower

U.i.: egyébként a 20. fejezettől minden egyes részhez lesz egy dal, ami úgy érzem ráillik/hozzá illik, szóval ha gondoljtok hallgassátok meg és nézzétek meg a szöveget :))

Sam

– Itt vagyok! – kiabáltam a helyiség közepén állva, széttárt karokkal. – Gyere elő Lucas!

– Ne óbégass – hallottam egy közeli, halk és idegesítően nyugodt hangot, melynek tulajdonosa a sötétbe burkolódzott. Motoszkálás, majd megjelent előttem.

– Mit akarsz azzal az üzenettel?

– Figyelmeztetni, hogy most állj le különben kiiktatnak. Tudja a főnök, hogy van egy tégla, de eddig nem jött rá a kilétére. Én tudom. Ennél egyértelműbb már nem is lehetne. – mosolyodott el ördögien.

– Miért gondolod?

– Sam, nem viccelj. – nézett rám lesújtón a kérdésért. – Nem is értem mit gondoltam anno.

– Te segítettél, rohadék. – köptem a szavakat.

– Saját döntés volt, ezt ne feledd. Akartad.

– Már nem.

– Késő bánat. – vont vállat nemtörödömön. – Én is gyerek voltam. – ez védekezésnek hatott kicsit.

– Börtönbe fogsz jutni.

– Veled együtt, haver.

– Nem érdekel. De áruld már el, hogy mindek kellett ennyi mindent terjeszteni? Kokaint, füvet, speedet meg a többi házilag készített partydrogot? Nem csak a pénz miatt, ugye Lu?

Muszáj volt beszéltetnem, hogy a felvételen hangozzon el a lényeg, a terhelő bizonyíték.

– Semmi közöd hozzá. – vakarta meg az állát és köcsög vigyort villantott. – Meg amúgy is, csak köpnél.

– Kétlem, hogy kikerülök innen élve, ezt mindketten tudjuk. Legalább erre válaszolj.

Gyerünk Lucas! – morogtam magamba.

– Én a helyedbe leülnék, hosszú sztori.

– Kösz, jó így. – fontam keresztbe a karjaim a mellkasom előtt.

– Látom még mindig nem érted Sam. – rázta a fejét és közeledett felém. – Tudod haver, ha én azt mondom – tette a vállamra a kezét –, hogy elülsz – ekkor gyomron térdelt és pedig összegörnyedtem és próbáltam visszanyelni a feltörő hányást – akkor te azt teszed. – elengedett és hagyott a földre rogyni. Egy pár percig feküdtem ott, amit ő odahozott magának egy ládát, amit felfordított és ráült.

– Lásd milyen jó fej vagyok. – mondta és hozott még egyet, amit elém dobott.

Felkeltem még mindig a gyomrom szorítva és ráültem.

– Válaszolva a kérdésedre, fogalmam sincs. Vagyis valamennyit tudok, de a részleteket még én sem. A Főnök terjeszkedni akar és ahhoz az kell, hogy az egész város az ő kezében legyen, vagy ha nem is az egész, de jórésze. Terjesztés jó cuccal egyenlő vevők, vevők egyenlő visszatérés, visszatérés egyenlő lojalitás, lojalitás és vevők egyenlő terjeszkedés, terjeszkedés egyenlő hatalom. Érted? Egyszerű képlet, de időigényes ezt így kiépíteni. Főleg, hogy még a külföldi terjeszkedés is benne van a tervekben. Ennyit tudok és neked is elég ennyit tudni, Alexander. És most – mosolyodott el ravaszan és előhúzott egy pisztolyt a nadrágjából – véged.