9. fejezet

197 20 4
                                    


Sziasztok! Annak ellenére, hogy közöltem, lehet nem lesz rész, most mégis itt van, ugyanis MyFloower nem bírt magával és tanulás helyett pötyögött, annak ellenére, hogy már rég seggelnie kellene a holnapi vizsgára az anyagot. No mindegy! :D (Vivi9704 pls ne légy rám dühös :* ;) ) Egyébként meg, Drágáim, felhívnám mindenki figyelmét, hogy igencsak szókimondó és részletes 18+-os jelenet következik a részben, szóval aki fiatalabb olvasó (16+ alatt), annak nem ajánlanám. Mindenki saját felelősségre tekintse meg! Aki át szeretná ugrani annak a "Mikor érnek haza a szüleid?" - kérdést kell megkeresnie, onnantól fejeződik be a 18+-os rész. De nem is ecsetelem tovább a dolgokat! Ha tetszett szavazzatok kérlek, és a kommenteket is szívesen látom, Edridi-nek meg külön köszönöm a kedves és hosszú kommikat, sokat nevetek rajtuk :D Jó olvasást Drágáim!

Csók :*

MyFloower


Lucky

Patrick ajkai az enyéimet érintették. Hirtelenjében lefagytam. Nem tudtam, mit reagálnak, hogy kezeljem a helyzetet, így csak hagytam magam sodródni az árral. Az eddigi undor eltűnt és a testem kezdett irányítani. A kezem a tarkója mögött összekulcsoltam, így húztam közelebb és ritmikus lejtésbe kezdtek ajkaik, hol érzékien, hol vágytól elvakultan. Hiába próbáltam az agyam visszarángatni a valóságba és nem-et mondani, ám a vágy ködbe borított mindent. Patrick is úgyszint vívódott, éreztem a mozdulatain, nagy valószínűséggel nála is a teste nyert, mivel a falnak vetette a hátam és egyre szorosabban nyomult hozzám az ágyékával.

Jézus!

Lihegve húzódtam kissé el. Kezdett feloszlani a felhő.

– Patrick... – fújtattam, aztán nyeltem egyet. – Mit csinálsz?

– Önmagam vagyok. – válaszolta, majd ismét letámadott. Tudtam, hogy nem helyes, ám abban a pillanatban csak az járt a fejemben, hogy eltűnjenek a szemeim elől azok a nagy barna íriszek, a pengével vágott arcél és a selymes puha haj látványa. Minden porcikám rá vágyott, de Patrick egy időre feledtetni tudta velem Őt. Szánalmas vagyok.

Bár nem ez járt már rég az agyamba, mikor kézen ragadott a fiú és kirángatott a mosdóból, majd az épületből egészen a metróállomásig, ahol felszálltunk valamelyikre és jó ég tudja hova tartottunk, pedig már a bisztróban kéne ücsörögnöm egy olyan emberrel, akire gondolni se akarok. Végül egy lakásban kötöttünk ki. Értelemszerűen Patrickéké volt. Totál üresnek tűnt, így ránézésre.

– Egyedül vagyunk? – kérdeztem.

Bólintott, mire a pulcsim levételével se foglalkozva nekiestem. Ott csókoltam és haraptam, ahol értem. A földszinten lévő dolog már a mosdó óta kitartóan meredezett. Lerángatta rólam a kengurufelsőt, én meg lerúgtam a cipőm és valószínűleg ő is, mivel egy szobába, mely az övé lehetett, zárt ajtók mögött már zoknisan feküdtünk az ágyon egymás testét felfedezve.

Lerángattam a pólóját és a mellkasától a hasáig az összes négyzetcentimétert végig csókoltam. Izmos, kidolgozott teste megbűvölt. Hiába volt tizennyolc éves, sok húszas éveiben járó srácnak nincs ilyen szexi teste, mint neki. Ez a tipikus kemény csávós kiállás miatt, abszolút nem látszott rajta a nemi identitása. Egyébként az is megfordult a fejemben, hogy csak szivat, többek közt ezért is csókoltam vissza. Bár kétlem, hogy idáig elmenne, ha hetero lenne. Esetleg a csókig, de az is eléggé necces. Mindenesetre nem tiltakozott, mikor kigomboltam a nadrágját és a sliccéhez nyúlva végigszántottam az ujjaim végével a férfiasságán, sőt jólesően felnyögött.

Célpont /BEFEJEZETT/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora