Célpont /BEFEJEZETT/

21. fejezet

Hát hellóbelló! :D

Nagyon nagyon jó kedvem van! :D Meghoztam nektek a kövi fejezetet ^^ Remélem tetszeni fog. Ez most egy picit hosszabb lett, mint az elmúlt időszakban az eddigiek. Bevallom, ezt nagyon élveztem megírni és viszonylag hamar el is készült emiatt.

Jó olvasást Drágáim! 

Csók :*

MyFlower

Lucky

– NEEE! NEEE! – ordítom és felülök. A mellkasom fel-le emelkedik eszeveszett módon, úgy érzem, hogy nem kapok levegőt. Ismét ugyan az a rémálom, csak itt az orvosi gép, mely figyeli a szívet csak egyhuzamban sípol, nem olyan ütemesen és gyorsan, mint mikor utoljára hallottam. Mikor ezt álmodom, szívem szerint felhívnám, de nem tehetem. Nem lehet. Neki az élete most bonyolult, nem kellek bele még én is plusz tényezőnek. Mert én neki mindig is csak a bonyodalom okozója voltam. Nincs értelme ezt folytatni. Nem akarom, hogy miattam szenvedjen. Az hogy megsérült, az hogy majdnem meghalt miattam volt. Értünk akarta megtenni, hogy ÉN ne legyek veszélybe. Én meg pontosan ezért kerülöm, hogy ne keverje magát bajba egy olyan dolog miatt, ami lehet, hogy sose működne.

– Már megint rosszat álmodtál, kicsim? – csókolt a nyakamba hátulról Patrick.

– Minden oké. – sandítottam hátra és felpattantam. Rosszul éreztem magam, ki kellett menjek a fürdőbe.

Ránehezedtem előre dőlve a mosdókagylóra és szembenéztem a tükörképemmel.

Össze kell szedned magad, haver! Sam jól van, éli az életét. Lehet, hogy már egy srác ágyában fekszik és rád se gondol.

Erre a felvetésre úgy megszorítottam a mosdókagyló szélét, hogy félő volt letöröm. Nem akarok arra gondolni, hogy mással is lehet. Nem akarom, hogy más férfi is hozzáérjen. Én vettem el a szűzességét, ez maradjon is így. Ha eszem bejut, hogy más is érintheti, csókolhatja, ölelheti, akkor hányingerem támad. Okádni tudnék a ténytől, hogy nem velem van, hogy mással lehet.

Éreztem, hogy a sav gyűlik a nyelőcsövemben és öklendezni kezdtem. Marta a szám már, mikor hányni kezdtem. Nincs joga hozzá senkinek, csak nekem. Egyedül nekem.

– Jól vagy Blue? – kopogott be Patrick.

– Ne hívj így! – szóltam ki. Mikor nyitotta az ajtót még hozzátettem: – És ne gyere be! Egyedül akarok lenni.

– Biztos?

– Igen. – mondtam és belöktem a résnyire nyitott nyílászárót.

Undorítóan viselkedtem vele, de nem akarom látni. Nem Őt akarom látni. Erre tökéletes időzítéssel megszólalt a telefonom.

JASSY

A jó kurva életbe!

– Tessék? – töröltem meg a szám és szóltam bele.

– Szia. Jas vagyok. Kicsit zavart volt a hangja.

– Gáz van? – kérdeztem egyből. Persze, hogy az van, különben nem keresne.

– Tulajdonképpen nincs, csak egy kicsit.

– Kifejtenéd?

– Sam... Samet...

– Mi van vele? – hideg volt a hangom, de belül ordítottam. Tudnom kellett mi van vele.

– Samet lecsuktál Lucky. – nyögte végre ki a lány.