HOMELESS

12. Rész

Louis szemszöge

Ennyire ideges még talán soha nem voltam. Mikor a kihallgató rendőr leült velem szemben, csak morzsoltam az ujjaimat és fel sem néztem rá. A düh még mindig nem tűnt el belőlem - inkább csak felerősödött. Dühös voltam Alanre, magamra, na meg Donna idióta főnökére. Mi a fasznak kellett kihívni a zsarukat emiatt? Inkább azt a nyomorékot kellett volna feljelenteni, hogy nehogy még egyszer megforduljon a fejében hogy bántsa Donnát.

Kicsit elszaladt velem a ló, mikor először megütöttem Alant, de akkor már nem tudtam leállítani magam. Megígértem Harrynek, hogy nem hagyom hogy Donnát bárhogyan is bántsák. Harryért még meg is halnék, ami egyet jelent azzal, hogy Donnáért is bármit megtennék. A rendőrnek elmeséltem mindent, pontosan úgy, ahogyan történt. Nem szólt semmit, csak folyamatosan engem bámulva hallgatott, ami eléggé zavart, de nem tehettem ellene semmit.

- Mr. Tomlinson. Mi van, ha azt mondom, hogy maga akarta bántani a lányt? - kérdezte a férfi félig felvont szemöldökkel, amitől még jobban dühbe gurultam. Az a szemét megpróbálja rám kenni az egészet.

- Maga teljesen hülye? Nem bántanám a legjobb lánybarátomat! Az a barom mondta ezt, ugye? - kérdeztem teljesen kikelve magamból. Újból meg akartam ütni azt a nyomorékot, ezért az asztalra csaptam, hogy ne az ujjaimat törjem ki. Ezután még feltettek nekem pár kérdést, amikre elég nehéz volt úgy válaszolni, hogy valamilyen szinten védjem is magam. Mivel Dianát nem engedték be hozzám, mint ügyvédet (élettársi kapcsolat miatt, blah), ezért saját magamat képviseltem. Hogy mi lett ennek az eredménye? Egy dühroham és 24 órás őrizet.

Donna szemszöge

Már a hajamat téptem, mikor Diana megjelent a folyosó végén, ideges ábrázattal és fáradt tekintettel. Gyorsan elé siettem, hogy minél hamarabb juthassak információhoz, és mikor odaértem hozzá, ő könnyes szemekkel azonnal a karjaimba vetődött.

- Nem engedtek bemenni hozzá, de sikerült mindent megtudnom. A kihallgatáson dührohamot kapott ezért 24 órás őrizetbe vették. Alanről még nem tudni semmit, szerintem különösebb büntetést nem fog kapni mert nem tudtuk bizonyítani, hogy ő bántott, és nem Louis. - magyarázta idegesen, miközben egyre szorosabban és szorosabban ölelt magához. Fájdalmasan lehunytam a szemem. Ez nem történhet meg.

- Miért bántana engem Louis? Épp ez az, hogy ő védett meg! Ha ő nem jön... - újból könnyek gyűltek a szemembe, egyszerűen nem tudtam ezt felfogni. Én voltam a hibás ezért az egészért, Louis miattam került bajba, és miattam van ez a hatalmas dráma is.

- Tudom, édesem. Viszont, gyere, menjünk haza. Holnapig úgysem láthatjuk őt - Diana hangja kezdett lenyugodni, mintha megbékélt volna a helyzettel. Habár jól is tette - többet már úgysem tudtunk tenni Louért.

Mikor hazaértünk, azonnal üzentem Harrynek, aki már rengetegszer hívott és üzent is. Mivel nem volt elég erőm ahhoz, hogy felhívjam, csak üzenetet írtam neki, hogy minden rendben van, ne aggódjon, és hogy később beszélünk. Nem akartam, hogy az egész utat végigaggódja Lou miatt így eszem ágában sem volt elmondani neki.

Az este maga volt a rémálom. Állandóan bűntudatom volt a történtek miatt, pedig Diana megpróbált meggyőzni, hogy nem tettem semmit, pedig igenis, hibás voltam. Ha hallgatok Harryre, aki megmondta, hogy Alannek nincsenek tiszta szándékai, most nem lennénk ekkora szarban. Az egész éjszakát végigbeszélgettük Dianával, közben Harryvel is váltottam pár szót, aki eszméletlenül aranyos volt, és hihetetlen, hogy ilyen messziről is képes volt feldobni a kedvem.

H: Érzem, hogy valami nem oké veled. Mi történt ma?

D: Csak kifárasztott a plusz munka... Nem gondoltam volna, hogy ennyi vendég lesz ma is.