HOMELESS

7. Rész

A bizonyos díjátadó óta, amin Harry nyert egy díjat, még csak két nap telt el. És ami a legkülönösebb ebben, hogy azóta nem is láttuk Vanessát, már kezdtünk aggódni miatta. Na jó, kit álltatok? Senkinek sem hiányzott. Viszont mi, négyen, terveztünk egy kirándulást, mivel az idő egyre jobb és jobb lett és a nyár már javában zajlott. Kivételesen nem ébresztőre keltem, ami elég furcsa volt, tekintve hogy mindig a telefonom ébresztett fel, de ma húsz perccel az ébresztő előtt keltem, így úgy döntöttem, egy frissítő zuhannyal kezdem a napot. Gyorsan felöltöztem, és igyekeztem minél kényelmesebb ruhákba bújni. Mindössze egy hosszú, fekete jóganadrágot és egy kissé hosszított, világoskék pólót választottam hozzá. Ezeket még Dianával vettem, mikor együtt mentünk vásárolni. A hajamat kényelmes lófarokba kötöttem, és már készen is álltam a napra. Még Harry nem ébredt fel, így elkezdtem reggelit készíteni. A szokásos palacsinta helyett most friss narancslevet és lekváros pirítóst szerettem volna készíteni. Éppen a lekvárért nyúltam fel a szekrényben, mikor megéreztem két erős kart a derekam köré fonódni. Hangosan felnevettem azon, hogy Harry játékosan próbálta kinyomni belőlem a szuszt, ugyanis elég szorosan magához vont.

- Jó reggelt! - röhögött a fülembe, amitől szívem gyorsabb tempóra kapcsolt. - Mi jót csinálsz? - kérdezte, miközben átlesett a vállam fölött, hogy megnézze milyen reggelit készítek.

- Lekváros pirítóst és narancslevet. - mosolyogtam rá, miközben igyekeztem figyelmen kívül hagyni hogy egyik karja még mindig a derekamat öleli át. Biztosan ott felejtette. Segített elkészíteni a reggelit, majd jókedvűen megreggeliztünk a kanapén fetrengve, és akkor elromlott minden, mert meghallottuk a bejárati ajtó nyílását és Vanessa kopogó lépteit.

- Harry... Beszélhetnénk? - kérdezte félve Vanessa mögülünk, mire a göndörke csak egy hatalmasat sóhajtott, majd rám pillantott segítségért. Viszont én nem akartam részt venni ebben, így csak gyorsan felpattantam.

- Felmegyek addig készülődni - magyaráztam ki magam, és már fel is siettem a lépcsőn. Igyekeztem nem foglalkozni azzal, hogy lentről eléggé hangos veszekedés hallatszott, így inkább felhívtam Lout, akiről már majdnem azt hittem fel sem veszi, annyira megvárakoztatott, de végül meghallottam a hangját.

- Óh, Donna, ne haragudj, nem hiszem hogy el tudunk menni veletek kirándulni - mondta sietve, mire azonnal aggódni kezdtem.

- Mi történt? - kérdeztem, és szinte már indulásra készen álltam, hogy segítsek neki.

- Semmi gond, csak annyi, hogy Dianának akadt egy sürgős dolga a bíróságon. Valami erőszak-ügy, és elviszem őt. Ti menjetek nyugodtan, jó időt mondanak, kár lenne ezt kihagyni. - magyarázta, miközben a háttérben hallottam, ahogyan dudálás hangja üti meg a csendet. Louis pedig erősen káromkodott, szavai alapján indexelés nélkül jött be elé a másik autós.

- Harry most épp Vanessával veszekszik. Nem tudom, hogy lesz-e kedve ezután kirándulni. - mondtam idegesen, mire ő egy hatalmasat sóhajtott.

- Gondolhattam volna, hogy pont a legrosszabbkor fog megjelenni a szörnyeteg. Ehhez már tehetség kell. - szinte láttam magam előtt, ahogyan Louis megforgatja a szemét.

- Remélem kibékülnek. Esküszöm még az is jobb lenne ha most velünk jönne, sőt... Mehetnének ketten kirándulni! - sóhajtottam fáradtan, ugyanis az utóbbi napokban Harry nem volt önmaga. Látszott rajta hogy állandóan gondolkodik valamin, ami valószínűleg Vanessa volt.

- Donna... A szörnyeteg hipnotizált téged, vagy mi a fasz? - akadt ki Louis, mire felnevettem.

- Nem! Én csak... Harry olyan elveszett volt mostanában és nem akarom őt így látni! - magyaráztam neki, de ő csak morgott a vonal túlsó felén.