HOMELESS

8. Rész

"- Talán igazad van, és nem kellene most azonnal belevágnom egy kapcsolatba... Nem lenne okos döntés együtt lenni veled miközben az életem teljesen felfordult. - ledermedten néztem rá, egyszerűen nem tudtam felfogni amit mondott. Ez azt jelenti, hogy máris vége? "

Teljesen lesokkolódtam és csak álltam előtte, miközben ő a felhőket figyelte, melyek egyre sűrűbben borították be az eget, mintha csak jelezni akarnák, hogy valami készül. Ez az egész csak egy pillanatig tartott, ám bennem újra lepörgött az egész életem. Harry nélkül egy senki vagyok, egy elveszett lélek, akinek semmi célja nincs a világban. Egy pillanat csönd után visszanézett rám, mélyen összekapcsolta a tekintetünket, és folytatta mondanivalóját.

- De te is tudhatod hogy döntések szempontjából nem az okos megoldásokat mérlegelem, inkább a szívemet követem... Hé, minden oké? - fél perc alatt annyi érzelem és gondolat járt át az agyamon, ami már rekordnak számított, így csak fellélegezve, újra visszatérve az életbe figyeltem őt szótlanul. Teljesen lefehéredhettem, ha neki ez ennyire feltűnt. Mikor látta, hogy kiléptem gondolataim közül, féloldalasan elmosolyodott, majd megcirógatva kezemet még kis kuncogást is hallatott.

- Azt hitted, hogy egy nap együttlét után szakítok veled? - nevetett ki édesen, miután zavartan megvontam a vállam, majd szorosan magához ölelt. - Akármennyire is hihetetlen, jelenleg te vagy a legbiztosabb pont az életemben. Köréd akarok felépíteni mindent, mert én... veled szeretnék lenni minden egyes pillanatban egészen halálomig. - mondta halkan, miközben továbbra is magához ölelt és gyengéden simogatta a hátamat. - Nem akarlak ezzel elijeszteni, de azt hiszem végre megtaláltam azt a lányt, aki mellett akarok felébredni minden reggel, akivel később összeházasodhatok és később gyereket is vállalhatok... És igen, tudom hogy ez furcsa, hiszen alig pár hónapja találkoztunk újból és alig egy napja járunk, de... egész életemben csak rád vártam, és most hogy itt vagy, már biztos vagyok benne hogy rád van szükségem - fejezte be kis monológját, nekem pedig örömkönnyek gyűltek a szemembe. Teljesen meghatódtam szavaitól, hiszen ezek voltak a legszebb szavak, amiket valaha mondtak nekem. Meg sem tudtam szólalni, kicsit lesokkolt az őszinteségi rohama, és közben szívem teljesen elolvadt. Harry bizonytalanul nézett rám, ám én alig láttam a könnyeimtől. Halkan felnevettem zavaromban, majd a nyakába borultam. Sírva öleltem át, miközben ő szorosan derekam köré fonta a karjait és dülöngélni kezdett velem.

- Ez nagyon szép volt - suttogtam a fülébe, mikor végre megtaláltam a hangomat, majd kicsit elhúzódtam tőle, hogy megcsókolhassam. Szavakkal leírhatatlan, hogy mennyire boldog voltam abban a pillanatban. Igaz, hogy a körülmények nem voltak túl fényesek, de mi ott voltunk egymásnak és nekem csak ez számított.

- Idő fog kelleni ahhoz hogy mindent meg tudjak adni neked, de igyekezni fogok, ígérem - nyomott egy utolsó csókot a számra, majd újból magához ölelt.

- Nekem már az elég, hogy velem vagy, tényleg. - válaszoltam letörölve a könnyeimet, mire aranyosan végigsimított a hajamon.

- Mindig is tudtam hogy nem csak a kutyám kell - kuncogott halkan, mire felnevettem.

- A fenébe, lebuktam. - öklöztem a levegőbe tettetett csalódottsággal, amitől Harry újból nevetni kezdett, amitől köhögő rohamban tört ki. Ettől újból felnevettünk, majd általános dolgokról kezdtünk beszélgetni. Egy teljes órán keresztül csak cseverésztünk, amíg Hunter kiszaladgálta magát, összepisilt minden egyes négyzetmétert és kellően összesarazta magát. A házba visszaérve én felvittem Huntert a fürdőszobába egy kis fürdő miatt, és hagytam Harryt, hogy hadd dolgozzon a cikkén, amíg én elintézem a fürdetést. Hunter elég makacs volt, nem akart fürdeni, állandóan ugrált, és szétfröcskölte rajtam a sarat, de végül sikerült megszelídítenem és már élvezettel pancsikált a meleg kutyaszappanos vízben. Alaposan kimostam belőle a sarat, majd meg is szárítottam őt és a végére egészen úri kutya lett belőle, olyan illatos lett, akárcsak egy olyan eb, akit kifutókra terveztek. Ezután én is vettem egy forró zuhanyt, hogy lemossam magamról Hunter sarát, majd a kis felfrissülés után lehuppantam Harry mellé a kanapéra, aki látszólag nem haladt semmit a cikkével.