'Elkéstél.'
Mondta a terem szélén egy kopott fehér széken ülve.
Itt minden fehér volt.
Kiszáradt a szám, mikor felfogtam, hogy nekem beszél. Hófehér bőrét kiemelte a szögletes vonású, feltűnő állkapcsa, sajátos, kimért mozgással felém fordult.
S én ott álltam a résnyire nyitott ajtóban.
'Miért késtél?'
Kérdezte durva hangon, most hosszú kecses ujjai ökölbe voltak szorítva a térdén.
'Pakoltam.'
Jött ki a számon. Gúnyosan nézett rám.
Nem alkotott semmit.
Figyelt.
ČTEŠ
A Vörös Tempera
PovídkyKeserű érzést hagy maga után, ha valakit nem szeretnek viszont. De mit mondunk arra, mikor a másik fél nem tud viszont szeretni? Ha elérhetetlen, mint a tüskékkel körbevont vörös rózsa. Ám most maga Owen veszi észre Hunter jelenlétét és kezd bele...
