Ma békés kedve volt.
Arca éles vonásai nyugodt vonalakká futottak mikor ült a vászna előtt és színeket kevert.
Csodálta őket.
A félig nyitott ajtó előtt megtorpanva figyeltem mit csinált, de ecsetet nem ragadott, míg nem érkeztem meg.
Várt rám.
'Megint késtél.'
Szólalt meg bosszúsan, tekintetét szigorúan a fehér vászonra szegezve.
Karcos, fiatal hangjától a libabőr végigfutott a karomon.
'Már itt vagyok.'
Szavaimmal keveredett a kultúrált lazaság, egyszerre arca merevvé vált, s abbahagyta a színek vegyítését.
Szemöldökét összehúzta, de hamar el is engedte, majd úgy tett, mintha nem mutatott volna ki bármi érzelmet.
Felvette a rideg, merev álarcát.
Leültem hát a fehér székre.
De most közelebb.
Lábaink egymást súrolták a nagy festőállványnak döntött vászon előtt. Úgy adtam tudtára mit is akarok, hogy nem mondtam ki közvetlenül.
Érezte.
VOUS LISEZ
A Vörös Tempera
NouvellesKeserű érzést hagy maga után, ha valakit nem szeretnek viszont. De mit mondunk arra, mikor a másik fél nem tud viszont szeretni? Ha elérhetetlen, mint a tüskékkel körbevont vörös rózsa. Ám most maga Owen veszi észre Hunter jelenlétét és kezd bele...
