Elfolyt Idő /BEFEJEZETT/

Gondolatok veled

Rád gondolol éjjel,
Rád gondolok nappal,
Szemeidet nézem...
Elvarázsoltak.

Gondolatok jönnek,
Fejembe cikáznak,
Elröppen az idő,
S vele szárnyalnak.

Boldogságom kulcsa,
Zsebedbe lapul,
Nyisd ki az ajtót,
Hogy lásd ki elbújt.

Taníts meg szeretni,
Újra érezni,
Fogd meg a kezem,
És ne hagyj elveszni.

Hozz színt,
A szürke világomba,
Süssön a nap,
Újra az arcomra.

És a rét,
Mely régen virágzott,
Most száraz kórók,
Leple aladt nyugodt.

De hozz esőt,
Hogy életre kapjanak,
És hozz napfényt,
Hogy virágba boruljanak.

És a kert,
Hol majd fogom a kezed,
Most újra szép,
Meghitt, tökéletes.

Szemeid nézem,
Melyek elvarázsolnak,
Szádat lesem,
Megcsókoljalak?

Megfogom a kezed,
Sose engedem el,
Szeretlek baba,
Ezt jól jegyezd meg!

Csak... ne hagyj egyedül,
Ne engedd el kezem,
Ne hajtsd le a fejed,
Ne fordulj el tőlem.

Csak... hagyd, hogy nézzelek,
Hogy kezeid fogjam,
Ajkaid csókoljam,
Szeretetem irántad, kimutathassam!

Mert te nekem,
Többet érsz minden szónál,
Minden földi jónál,
A legjobb álomnál.

És a perc,
Mikor beszélünk,
Több mint jó,
Felejthetetlen.

És a szeretet,
Melyet írántad táplálok,
Nem hagy nyugodni,
Szívembe ficánkol.

Túl messze vagy tőlem,
Mégis oly közel,
Szinte érzem ölelésed, melyben elveszek előled.

Csak... egy dologra kérlek,
Ne hagyj elmenni, sohase tőled,
És ne lökj el magadtól,
Mert összetörnéd szívem.