Régen volt már nagyon rég,
Hogy ezt a kis mesét,
Egymásnak súgtuk te meg én.
Üveghegyen túl,
Egy új világban,
Jártunk kézen fogva,
Mindez oly hibátlan.
Új utakhoz érve,
Vadregényes tájra,
Mutatok már,
A régi világra.
Virágok hada nő a gyepen,
Szél süvít köztük s viszi az illatot,
Hírdeti, itt vagyunk.
Üveghegyen túl,
Boldogság virága,
Az ének, hegyen szárnyal.
Ezt a kis képet,
Festem le neked,
S ezt a kis verset,
Írtam neked.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Elfolyt Idő /BEFEJEZETT/
ŞiirNem tudok egy történetet írni folyamatosan ezért gyakrabban írok verseket, vagy slam szerű irományokat, kisebb történeteket.
