Pofon az arcon,
a szégyen mardos.
Fájó méhben síró gyermek,
halott teteme.
Mama mi lett mikor születtem,
miért iszik apa és miért ver téged?
Miért hagyod és el nem hagyod,
miért türsz és nem harcolsz,
hugit megölte, mikor magzat volt?
Miért mondják véd törvény és annak jobb keze?
Mit ér a nőnap, ha nem vagy büszke.
Miért néz le rokon? Ha egyedül harcolsz, oldaladon két gyermekkel, ha apa elhagyott.
Vajon mikor látják meg a szégyent ami szétszed téged és becsületed felhők mögé rejti el, mikor leszel büszke, hogy egyedül nevelsz fel?
YOU ARE READING
Elfolyt Idő /BEFEJEZETT/
PoetryNem tudok egy történetet írni folyamatosan ezért gyakrabban írok verseket, vagy slam szerű irományokat, kisebb történeteket.