A metró döcögését szinte elnyomta a zene amely úgy cikázott be a fülén és át az agytekervényein, mint a lenge nyári szél egy sűrű fákkal benőtt területen.
Egy üveget szemlélt, amely olyan volt a jármű padlóján, mintha csak odaragasztották volna. Csak a folyadék csapott fel az oldalára. Gazdája lengén öltözött az időre való tekintettel. Lábán sűrű barna szőr nőtt.
Kérdések cikáztak végi agyának tekervényein, ezeket a zene se tudta elnyomni. A fájdalom úgy hasított a fejébe, mint villám a felhők közé.
Az üveg eltűnt. Biztos elvitte a gazdája. De a barna szőrös láb még ott van és várja, hogy gazdája meginduljon vele.
Valami a lábához koppant. Az üveg volt az, hiszen odagurult hozzá eredeti gazdájától. Finoman felemelte és mikor felemelte tekintetét az üveg tulajdonosa nézett vele farkasszemet.
Udvariasan felemelte az üveget a barna szőrös pedig megfogta... A kezét.
Az üveg hangos koppanással esett a földre és a szénsav miatt szétrobbant.
Így esett meg, hogy kólás lett a gatyám miattad.
VOUS LISEZ
Elfolyt Idő /BEFEJEZETT/
PoésieNem tudok egy történetet írni folyamatosan ezért gyakrabban írok verseket, vagy slam szerű irományokat, kisebb történeteket.
