Elfolyt Idő /BEFEJEZETT/

Jeg ønsker bliver mennesker

A pillanat, mikor a forró víz túl hideg
és mikor úgy érzed le kell hunynod szemed.
Pont olyan mint az éj, mely csókot ad
és sírva száll tova.
Pont mint a lélek, ki ha kell harcolva védi és építi falait.

A pillanat, mikor szakad a cérna,
csak házad rád ne gyújtsam.
A tűz ami felkap majd elfáradva lenyugszik és elalszik,
a rend ami volt a lélek mély bugyrain,
az asztalon hagyott kupleráj,
innentől már nincs tovább.

A zavar ami ott van agyban és az ágytámlában mely egy hosszú éjszaka után fekszik a földön összetörve s mit sem értve.
A vágy mely hosszan nyúlik és kúszik a szív felé, régi ösztönt önt belénk.
A fájdalom és undor ami megragad,
téged tépáz és heget hagy.
A test már leprás és förtelmes, undort és piszkot önt bele. Kiönt, dúl, pusztít és uszít, lelket tépáz és megigéz.

Penge hideg éle,
Idegeket tép fel,
Öl és sose felejthet el,
Téged mámor, édes halál,
Mikor elázok.