Elfolyt Idő /BEFEJEZETT/

Borít(ó)

Ó a polc, mely roskad a sok könyv alatt,
Ó a szív, mely vérző marad.
Sok ósdi betű a papírra vetve,
Sok-sok mese mit elfeledtek.
És a kép, mely a gyermekkönyvben ott virít,
Felnőttkorra az agy szüli mind.

És a penna, mely egy gyengéd kézre vár,
Az asztalon nyugszik, szót a lapra hányni vágy.

És a zene, mely támadja ember fiát,
Csak a mester vonócibálására vár.

Puszta emlék, nem csak álom,
Hogy mi körülölelő minket, magába zárol.
Elfedi a lelket és földeli a testet,
Mely hajdani szép és élettel teli volt.
Az mi adott minket, az anyatermészet,
Visszavesz minket és lassan befed.

Ó mily szép, oly szomorú,
A polc amelyen a könyvsor roskadoz.