Egy kis sziget lettem egy hatalmas tengerben, amit nevezzünk kapcsolatnak.
Elmondom a hátrányát és azt, hogy mindenki kihasznál.
Elmondom neked, mire egy másik ír neked eluntad életed. Persze nem mindenkinek tetszhetek.
De tudod mit? Legyél zokni, én pedig szandál. Hordjon minket a nagy világ egyszerre, hagy mondják az emberek, nem illünk össze, mikor arcukba köpve kiröhögjük őket.
Hagy legyek én a grizzli te meg a vadász, vagy en a ketchup és te a mustár.
Látod milyen unalmasak ezek, agyat bombázó clishék tömkelege.
Üresség. Ezt érzem mikor a pohár teli és még a TV-ben a Life Network-öt is feketében látom.
Fájdalom, mikor hozzám ér bárki és boldogság mikor más az élete utolsó megmaradt cafatjába kapaszkodva sír és bújik el a világ elől.
Tudod milyen a francia ágyban nélküled? Vagy amikor neked is megcsinálom a kávét vasárnap reggel? A szokás nagy ereje.
Tudod milyen a fagyi nélküled és az ha engem cikiznek mikor nem vagy velem?
Gyrost is úgy kérek a büfében: "Pakold meg hagymával, úgyse smárolok senkivel."
Pesszimizmusnak határa ledőlt nálam, mikor rájöttem minden hiába.
VOUS LISEZ
Elfolyt Idő /BEFEJEZETT/
PoésieNem tudok egy történetet írni folyamatosan ezért gyakrabban írok verseket, vagy slam szerű irományokat, kisebb történeteket.
