Szerelem.net/Befejezett/

Szeretlek!

Nem érdekel! Kimentem a mosdóból, majd Natanak estem. Megcsókoltam, majd levette a felsőmet, utána sajátját is, és hanyatt döntött az ágyon.

- Bru! Sajnálom! Meg tudo... - Rosy állt a szobám ajtajában, kikerekedett szemekkel.

Csak annyit láttam, hogy nekiállt sírni. Majd kirohant a szobából.

Nem tudtam mit tenni, lelöktem magamról Nata, majd utána rohantam.Épp az ajtón akart kimenni amikor megragadtam a karját és magamhoz rántottam. 

- Rosy.. - hirtelen szemem tengerré változott majd, mint egy vízesés záporozni kezdtek a könnyeim. 

- Bru.. Engedj el! 

- Figyelj, megbántottál. És....

 - Fogd be! Miattad szakítottam vele. Ma pont amikor láttál minket. Igen hazudtam, de nem hittem volna hogy ez lesz. Sajnálom, de látom téged ez rohadtul nem érdekel. Jól elvagy. De mond csak Nata tudja hogy valaki mással csókolóztál? Tudja hogy csak arra kell neked,hogy ne valld be magadnak ami vagy?

 - Nem.. De..!... - Aljas vagy Bru. Ahogy én is. Nem akarok többet beszélni veled.

 - Szeretlek. - nyögtem ki

- Szeretlek, de hazudtam. Te hazudtál. Bántalak s te bántasz. Mindketten hibásak vagyunk. De nekem ez így nem megy. Nem akarok csak egy kis mellékszereplő lenni. Nem gondoltam volna hogy ez lesz. Hogy beléd szeretek, és hogy így alakulnak a dolgok. Sajnálom - gyengéden kihúzta a kezét a m. Majd elindult. Újra megfogtam a kezét, magamhoz rántottam, ajkaink pár centire voltak. Mindketten sírtunk. 

- Sajnálom. - mondtam majd kimászott a szorításomból.  - De ne csinálok, hülyeséget. 

- Nem nagyon értelek. - közelebb léptem, kezemet  csípőjére tettem. fél füllel hallottam ahogy Nata jön le a lépcsőn. hátra léptem, de nem engedtem el.

- Mondtam ez nem megy... Engedj el..

- Nem. Nata figyelj nagyon kérlek. - fordultam felé majd, közelebb létem Rosyhoz mélyen a szemébe néztem. - Rosy! Te vagy a legcsodálatosabb dolog, ami az utóbbi időben történt vele. Sajnálom amit tettem, sajnálom hogy nem fogadtam el magam miattad, hogy féltem attól ami most fog ránk várni, de büszkén tudlak magam mellett, nem érdekel semmi, ha velem vagy. Sajnálom! Nem is tudom elmondani mennyire. 

- Ezek csak üres szavak Bru.

- Szeretlek. Rosy! Szerelmes vagyok beléd. És tudom, nem épp melltartóban, sírva kellene elmondanom, de szeretlek. 

- Bru... - Megcsókoltam, éreztem ahogy az arcunk lángol, az ajkai puhák és forróak voltak. 

- Fejezd be te ribanc! Nem hallod fejezd be! - kiabált Nata. Elváltam Rosy ajkától majd mellé álltam és összekulcsoltam ujjaink.

- Sajnálom, Nata. Vagyis nem nem sajnálom. Borzasztóan csókolsz. És én nem szeretlek, én nem is foglak tudni, mert Rosy-t szeretem és ezen semmi nem változtathat. Szóval kérlek most menj el. 

- Te....!

- Nata! Ne. Menj kérlek. - ahogy elment Nata, Rosy felé fordultam majd mélyen a szemébe néztem. Olyan gyönyörű szemei vannak. Megcsókoltam, s közben finoman a falnak löktem. Annyira vártam már. menyire szerettem volna elmondani az érzéseim, megmutatni és most itt az idő. Végre megtehetem

Sziasztok! Nem a záró fejezet. Ne aggódjatok folytatom! Legyetek jók! Ha tetszik nyomj egy csillagot. Sziasztok!