Szerelem.net/Befejezett/

Kérlek Ne!

Rosy üzent neked:

Rosy: Szia, kérlek hallgass meg! Olvastam, amit írtál, beszélnünk kell!

Én: Nincs mirõl beszélni, nem akarok errõl beszélni.

Rosy: Látni akarlak. Gyere az ablakoz.

Én: Minek?

Rosy: Csak gyere.

Oh, bárcsak nem látnék ki az ablakon, bárcsak könnyebb lenne, de nem. Ott vagy.. Egy táblával a kezedben mire hatalmas betûkkel rá van írva, hogy: Szeretlek! Arcid könnyes, mélyvörös hajad a lámpák fénye beragyogják, vagy fordítva.

- Beszélnünk kell! - mondta

- Miről?

- Csak engedj be! Kérlek.

- Nem lehet.

- Miért nem? - nézett rám értetlen tekintettel.

- Oké, kapsz 10percet, gyere az ajtóhoz.

Gyorsan lerohantam, leakasztottam a kulcsot, majd elfordítottam a zárban, ő már ott állt. Szívem szerint megcsókoltam volna, de az helyett megfogtam a karját finoman beljebb húztam, az ajtót visszazártam és felmentünk a szobába.

- Mond, aztán menj el. - próbáltam rideg maradni vele

- Szeretlek Bru! Épp úgy ahogy te is engem. Amióta veled voltam nem tudok másra nézni, nem tudok gondolkodni, nem tudok boldog lenni, mert te nem vagy velem.

- Én, nem..

- Ne mond, hogy nem. Kérlek! Olvastam.. - lépett közelebb hozzám. - Minden sorát újra s újra. Nem kell megvédened, nagylány vagyok már és ne hidd azt, hogy bármi is közénk állhat, vagy bárki.

- Ez nem ilyen egyszerű. Nem értheted meg. - fordultam el, és elakartam indulni egy tőle messzebb lévő pontra, amikor megragadta karom, visszarántott s kezét a csípőmre helyezte. Bele remegett egész testem. Ajkaink csak pár centire voltak egymástól, éreztem a gyomorgörcsöt amit az utóbbi 5 hónapban soha.

- Magyarázd el, kérlek.

- Nekem ott van Nata.

- Nata! - engedett el, majd ideges mozdulatokkal hátrálni kezdett s belevágott ököllel a falba. - Legszívesebben felpofoznám! Utálom! Utálom, hogy ő veled lehet, mert farka van, utálom hogy vele vagy, de mégis engem szeretsz!

- Én.. Csak...

- Nincs csak. - ismét közelebb lépett hozzám, kezeim a kezébe temette. - Szeretlek! Szökj meg velem! Szökjünk meg, kérlek!

- Nem... Nem... Nem tehetem..

- Szavakkal semmire nem megyek igaz?

- Ezt, hogy érted.

Nem válaszolt, egyik kezét a csípőmre másikat az arcomra helyezte. Mikor ajkaink összeértek, térdem megrogyott. Nem akartam elválni az ajkaitól, hisz a hiányukban szenvedtem, nem akarok soha többé mást.

- Szeretsz, épp úgy ahogy én, akkor mi akadálya van a szökésünknek? - suttogta az ajkaimra.

- Minden. - suttogtam vissza, majd megcsókoltam.

Nem is kellett több szép lassan az ágy felé mentünk, egy pillanatra sem szakadtunk el egymás ajkától, csak levegőt venni. Hanyatt döntött, majd kezét szép lassan végig húzta combomon, mitől kirázott a hideg. Szép lassan megszabadított felesleges ruhadaraboktól, s én is ezt tettem. Mikor testünk összeért, elöntött a forróság. Mind kettőnk teste lángolt. "Szeretlek" Suttogtuk egymás ajkaira.

Szép lassan áttért a nyakamra, kicsit elidőzött, majd megszívta, áttért a kulcscsontomra, mire erősen vele karmoltam a hátba. Kissebb nyögésekkel viszonozta, nekem sem kellett több, felé kerekedtem majd átvettem a szerepét.

(Uh, skacok bocsi, de innen mindenki képzelheti tovább ahogy akarja)

- Most mond, hogy nem szeretsz. - suttogta a karjaim közt.

- Szeretlek, és veled akarok lenni. De menj haza.

- De.

- Menj haza, pakolj össze annyi holmit amennyit csak tudsz s pontban 23:00-kor legyél, az utca végén a padnál.

- Szeretlek. - nyomott egy puszit a homlokomra, felöltözőt, majd haza ment.

Pár percre Rosy távozására, csengetésre lettem figyelmes. Biztosan itt felejtett valamit. Lerohantam, gyors ajtót nyitottam.

- Na mit hagytál itt.

- Szia kicsim. Látom elvoltál Rosyval.

- Nata! Te mit keresel itt?

- Megmondtam, ha csak egy pillanatra a közelében látlak, megbánod, és ahogy a nyakad észre veszem, nem csak egy pillanat volt te kurva! - kezdett el kiabálni velem, mire a szüleim is felfigyeltek, s kijöttek a szobából.

- Fiatalok, mi ez a hangzavar? - kérdezte anyám értetlenül.

- Mond el Bru!

- Mit mondjon el? - kérdezte apám idegesen.

- Semmit, csak zokogtam, nem tudtam megszólalni, a rosszullét határán éreztem magam.

- Hat te nem akkor én! - jelentette ki Nata

- Kérlek ne!

- Kicsi lányuk épp most csalt meg, EGY MÁSIK LÁNNYAL!

Összerogytam és csak sírtam,

- Ott a nyakán a bizonyíték.

- Apa én.

- Hallgass! Hogy lehetsz ennyire. De mond meg igaz?

- Én.. Én.. Én..

- Igaz Bru!?

- Igen, és szeretem! És nem tudok mit tenni ellene. Próbáltam. Próbáltam eleget tenni Nata zsarolásának, vele voltam 5hónapon keresztül. Hagytam, hogy zsaroljon mert azt akartam, hogy megfeleljek az elvárásaidnak, de nem megy! Ez vagyok én! És szeretem!

- Nata! Takarodj! Bru! Te is a szobádba. Nem akarlak soha többet látni!