Szerelem.net/Befejezett/

KeksziTájm

Annyira vártam már. menyire szerettem volna elmondani az érzéseim, megmutatni és most itt az idő. Végre megtehetem.

Egyre vadabban csókolt s én vissza csókoltam. Hideg kezét a hátamra rakta, amitől egy pillanatra úgy éreztem, hogy kifutok a világból. Egy hirtelen mozdulattal, elrántottam magam, ami következtében bevertem a fejem a polcba. Felnevettünk mindketten, majd megfogtam a kezét s felvittem a szobámba.

Gyengéden az ágyra fektettem, majd először a nyakát kezdtem el puszilgatni, később levettem a pólóját, akkor láttam meg, hogy tetoválása is van. Nem tudtam kivenni a formát abban a pillanatban de nem is nagyon érdekelt.

- Rosy. Én még soha...

- Nem úgy néz ki. De nem muszáj.

Nem válaszoltam semmit, csak megcsókoltam. Nem egy nézek azt sem tudom mit kell csinálnom. Ezt a tudatára is adtam finoman. S ő átvette az irányítást, felültetett kikapcsolta a melltartóm, közben én is az övét, bár kicsit tovább tartott nekem, mivel nem vagyok jártas ebben. Még mielőtt hanyatt fektetett volna, beleharaptam, a nyakába amire a reakció csak egy "Ááuuu, ezt még visszakapod" volt.

Nem kapkodtuk el a dolgokat, mindent szépen lassan élvezhetően csináltuk, figyelt rám. S nem fájt. Na jó talán egy kicsit, de repültem vele soha nem akartam, hogy vége legyen s most mégis.

A karján fekszem egy gyönyörű szép lánynak. El sem hiszem, hogy mennyi vívódás után most végre beteljesült a vágyam. Ő már az enyém, s senki nem vehet el tőle. Senki! Lassacskán álomba szenderülnék.

- Mi a terved szilveszterre? - kérdezte, halkan, bársonyosan, majd nyomott egy puszit a homlokomra.

- Nem tudom, szerintem semmi. Itthon leszek gépezek. Miért?

- Arra gondoltam, hogy esetleg átjöhetnél hozzám. Nem lesz otthon semmi, csak jó lenne az általad kapott csókkal kezdeni az újévet.

- Nagyon cuki vagy, de ha anya dolgozik akkor nem fog menni, valakinek vigyáznia kell az öcsémre.

- Ne már. - fordult felém - Nem tudod valahogy lepasszolni?

- Nem, de itt is tölthetjük, ha gondolod, nem lenne semmivel sem másabb.

- Akarod?

- Amit a legjobban akartam, azt már megkaptam. Itt vagy velem, a karodban fekszem, szeretlek. Kell ennél több? -kérdeztem, s nyomtam egy puszit az orrára.

- Ha neked nem, akkor nekem sem. Akkor majd még elválik. Szeretsz? - nézett rám boci szemekkel.

- Szeretlek. Nem vetted még észre?

- Csak olyan hihetetlen, de kérlek fogadj el a szeszélyeimmel, hibáimmal, mert hibázni fogok, nem is keveset.

- Azt nem ígérhetem, hogy elfogadok mindent, de próbálkozok.

- Nem ígérheted? Olyan nagy kérés ez?

- Igen, mert tudom hogy hibákkal vagyunk mind mi, de akkor is nem tolerálhatok mindent.. Természetesen, ha eggyel több lábujjad van azt elfogadom, ha titokban azt hiszed csillámpóni vagy azt is elfogadom. De ha bántasz, ha megcsalsz, azt nem fogom tudni. - válaszoltam.

- Értem.

Néma csend volt kb. egy 10percig. Lehet megbántottam, de nem ígérek olyat amit nem tudok betartani.

- Hé, gyere ide.. Kétlem, hogy ezek után, most durcisan kellene egymás mellett feküdnünk. - öleltem magamhoz. - Szeretlek te szar!

- Te szar? - nézett rám kikerekedett szemekkel.

- Nyugi, csak azoknak mondom akiket igazán szeretek. - nevettem fel. - Nem vagy éhes, hozok kaját, aztán ha gondolod itt is aludhatsz.

- Indulás, akkor te kis ondó!

- Kérlek.. Ez a világ legjobb beceneve. - nevettem fel.

Gyorsan felkaptam magamra egy bugyit, egy inget majd lerohantam a konyhába.

- Szia kicsim.

- Szia, hát te?

- Itt lakok hahó!

- Jah, bocsi csak meglepődtem hogy ilyen hamar haza jöttél a munkából. Na de sietek szóval keresek valami kaját és megyek is.

- Csak nem vendéged van? És mi az ott a nyakadon? Itt van Nata? - kérdezte anya mosollyal az arcán. Közben én gyorsan a tálcára dobáltam valami ehető dolgokat.

- Most megyek. Szia anya.

- Kicsim!

- Igen?

- Védekezzetek, és csak óvatosan. Jah és a biztonság kedvéért zárd be az ajtót.

- Anya!

- Jólvan na!