Szerelem.net/Befejezett/

😭 +❤= 👪👭

Rosy: Na haza értem, már csak pár óra és együtt megyünk valahova ahol senki nem állhat közénk. Nagyon szeretlek. ❤

Én: Nem fog menni... 😭

Rosy: Mi a baj?

Én: Nos amikor elmentél, megjött Nata és elkezdett kiabálni velem, aztán kijöttek a szüleim. 😭 Nata elmondta nekik, hogy te és én, és akkor en is elmondtam, hogy csak kényszerbõl voltam vele, nem volt más választásom. Apám kiakast, azt mondta soha többet nem akar látni, hogy undorodik tõlem..

Rosy: Miii???

Én: Kiakadt*

Rosy: Hol vagy most? Akkor megyek érted kimászol az ablakon. Jól vagy?

Én: Nem... Nem vagyok jól. 😭 Itt bõgõk mint egy szerencsétlen! Alig tudok levegõt venni.. Homályosan látok.. Nem akarok élni..

Rosy: Ne mondj ilyeneket! Élned kell ha nem leszel akkor én sem.. Ez nem igy megy..

Én: Nagyon szeretlek, kérlek ne haragudj.

Sokat köszönhetek neki, sokat. Miatta tudtam meg, hogy ki vagyok.. Miatta kezdtem el élni. Most a legnagyobb jót is elveszítem.

Rosy: Miért ne haragudjak?

Én: Az miatt amit tenni fogok.. Szeretlek, te vagy a legszebb és legcsodálatosabb dolog az életemben... Szerettem volna mindig veled lenni, korlátok nélkül.

De ez nem lehetséges...

Ne haragudj, de ez igy nem megy.. Inkább legyek halott mint hogy Nélküled... Lehet hogy most nem érted, lehet hogy most zavaros, de hidd el neked is jobb lesz... Szeretlek Rosy. ❤ Vigyázz magadra a jövőben! ❤

Rosy: De.. Ne csinálj semmit, megyek.. Nem érdekelnek a szüleid.

Én: Késõ. Szeretlek ❤

A kád már megtellett meleg vízzel. Nem is meleg, inkább langyos. Levetem ruháim, csak a fehérnemű marad rajtam. Lassan bele ereszkedek a vízbe.

*gondolatok*

Csak egy penge, csak ér. Itt most minden véget ér. Szerelmem hatalmas akár az óceán, szívem darabokban, mint a szét tört porcelá. Óh, csak őt hagytad volna meg nekem! Óh, most úgy vállára hajtanám fejem. Édes álom, édes én, a mi utunk itt, most, véget ér.

*...*

Lassan lehunyom szemem, még utolsó pillanataimmal látom, ahogy víz vérvörössé változik. Rá gondolok, az utolsó pillanataimban is.

Testem zsibbadni kezd, érzem ahogy szép lassan elhagy az energiám. Álmos vagyok, nem beteg. S a vég elött hangod ami elkísér.

*Korház*

Komásan ébredek, fáj mindenem. Nem igen emlékszek semmire, csak az ő hangjára.

Egy fehér szobában vagyok, a falak szinte kopottak, átjár mindent a jól ismert korház szag. Megpróbálok felülni, de nem megy.

- Kicsim, istenem annyira aggódtam érted.

- Anya. Miért vagyok itt? - kérdeztem - Vagyis, tudom, hogy miért, de mégis miért? Nem itt kellene lennem. Nem lehetek itt! - tört ki belőlem a zokogás.

- Kicsim, ne sírj. Minden rendben van. Meggyógyulsz.

- Nem akarok! Nem akarok! Nem érted? Szeretem, és nem lehetek vele.

- Értem.

- Nem! Nem érted. Nem tudhatod! Ez olyan amit még nem éreztem. Nem akarok elszakadni tőle. Nem akarok úgy lenni, hogy tudom nem lehet velem, mert anya ő.. Ő a mindenem. Úgy érzem megvéd, hogy nem kell megjátszanom magam, nem kell arra gondolnom, hogy mi lesz holnap, mert csak azoknak a pillanatoknak élek, azoknak a kis dolgoknak amiket vele csinálhatok. Vele akarok csinálni mindent, fogni a kezét, csókolni őt, átölelni, megpuszilni, szeretni, boldog lenni. De ti ezt nem engeditek! Mert sokkal fontosabb a saját nézőpontotok, véleményetek, mint a lányotok boldogsága és én igy nem akarok élni.

- Kicsim. Szereted őt, ez biztos. Mi pedig szeretünk téged, de értsd meg, nekünk ez nehéz.

- Mi?! Az a tudat, hogy boldog vagyok, hogy szeretek valakit?

- Nem. Az, hogy te..

- Hogy meleg vagyok, igaz? Mond ki anya. A lányod meleg.

- Igen az, hogy meleg vagy, és ne hidd azt, hogy nem lennénk képesek elfogadni ezt az egészet.

- Sajnálom anya, de nem érdekel. Én őt szeretem, és nélküle nem fogok tudni élni.

- Igen ezt tudom. Ez miatt is, döntöttünk úgy apáddal, hogy megpróbáljuk. Elvégre ha valamit a fejedbe veszel, akkor az úgy is lesz. Ez komoly dolog, viszont kérlek kicsim pihenj most.

- Hol van?

- Kint van a folyosón. Ő talált rád, vagyis kért segítséget.

- Kérlek, anya.

- Addig beszélek apáddal.

Kiment az ajtón majd pár pillanattal, később Rosy lépett be.

- Istenem, annyira hülye vagy! - mondta és a könnyeivel küszködött.

- Istenem, annyira szeretlek! - nehezen felültem, s mikor az ágyamhoz ért amennyi erőt kitudtam préselni magamból, annyi erővel szorítottam magamhoz.

- Ne csinálj többet ilyet, kérlek.

- Nem fogok, ha mellettem leszel..

- Kicsim. - törte meg a pillanatot apám

- Én most megyek. - jelentette ki Rosy és elengedett.

- Ne maradj. - mondta apa - Sajnálom. Mindent sajnálok.. Hogy nem lehettél miattam boldog, hogy szenvedned kellett, hogy nem apaként viselkedtem, de nem élnem túl az elvesztésed. Lányok. Nagyon nehéz lesz megszoknom ezt a helyzetet, mert minden lányos apa egy jó állású fiú mellett képzeli el a lányát, ezért kérlek titeket, ne túlzottan várjátok el tőlem, tőlünk, hogy ezt a helyzetet jól kezeljük. Majd idővel.. Szeretlek kicsim, és inkább legyél boldog mint, hogy ne legyél.

*2,5 év múlva*

Én: Szia kicsim ❤ nos izgatott vagy már?

Rosy: Nem, miért kellene annak lennem? 😬

Én: Szeretlek. ❤ Ne felejtsd el, apa születésnapjára a közös ajándékunk elhozni.

Rosy: Ennyire balfasz nem vagyok. 😒

Én: Oké.. Oké.. (De igen vagy 😂) Ledumáltam itthon, anyám, meg apám elmennek este, szóval mienk az egész ház.

Rosy: Aha ahogy legutóbb?

Én: Legutóbb? 😂

Rosy: Emlékszel, amikor együtt vacsiztunk és után a szüleid meg öcséd elmentek. Aztán nekem estél a konyhába és apád visszafordult valami miatt?

Én: Huppi.. Az nem az én hibám volt.

Rosy: Legalább várj egy kicsit legközelebb.

Én: Oké.. De siess. Szeretlek ❤

Rosy: Szeretlek❤