Szerelem.net/Befejezett/

Váratlan látogató

Arra ébredtem, hogy Rosy simogatja a hajam. Felálomban voltam így hát, fordultam egyet rávetettem magam, fejem bele fúrtam a fakába.

- Jó reggelt. - mondta édes hangon, majd megsimogatta a hajam. - Nekem mennem kellene.

-Ahhhh, ne menj még.

- De igen. - lemásztam róla nyomtam egy puszit az arcára majd kiterültem az ágyon, úgy hogy közben majdnem lerúgtam.

Felöltözött, s megkért, hogy kísérjen le aminek eleget is tettem.

- Jó reggelt. Rosy? Nata nem aludt itt?

- Jó reggelt anya. Izé, nem Rosy pedig átjött este olyan csajos dolgokról csevegni.

- Jaj, Rosy! Végre kicsit lányosabb irányba tereltek az én kislányomat. - olvadozott anya.

- Marta! - egy férfi hang kiabált a konyhából.

- Anya ki ez? - kérdeztem, bár hihetetlen ismerős volt a hangja mégsem gondoltam volna hogy ő fog ott ülni a konyhában.

- Gyertek reggelizzetek meg. - mondta anya kedvesen.

- Sajnálom, de nekem most mennem kell. - válaszolt Rosy.

- Ki kisérem aztán megyek. - mosolyogtam anyára.

Igy is történt, kikísértem Rosy-t, fájdalmas búcsút vettünk majd megígértem neki, hogy irok neki, amint megkajáltam.

A konyha ajtóba megtorpantam. Hirtelen boldogság töltötte el a lelkem .

- Apa! - kiáltottam fel, s rögtön a karjaiba vetettem magam. Annyira erősen szárítottam amennyire csak tudtam. - Hiányoztál, nagyon nagyon hiányoztál.

- Te is kicsim. - én a könnyeimmel küzködtem, míg ő erős katonához híven, csak néhány érzékeny arckifejezést vágott talán, s szorosan ölelt. Mikor elengedett, leültem vele szembe, s elkezdett mesélni a harcmezőn történtekről. Fél órán keresztül csak mesélt s mesélt, majd amikor befejezte, síri csend lett.

- És úgy hallottam van barátod, mesélj csak. - Vágta hozzám azt a kérdést aminek a legkényelmetlenebb a témája.

-Mit meséljek.?

- Mindent. Be kell valljam, hogy azt hittem a lányokat szereted, és őszintén szólva, ha igy lenne kitagadnálak.

- Ez nem vicces apa.

- Mi az, hogy a lányokat szereted vagy hogy kitagadlak ha így lenne.

- Mindkettő. Ez még viccnek is rossz. - felhúztam magam, nem is kicsit. Ha tudná, hogy egy lányba vagyok szerelmes akkor kitagadna? Egy apa nem tehet ilyet csak mert a lánya meleg.

- Nos, mesélj, hogy ismerted meg.

- Baráti körömben volt, van. De most nincs kedvem erről beszélni, ne haragudj nem vagyok valami jól.

- Megbántott, mert ha igen kiherélem.

- Nem semmi, csak nem érzem magam jól.

- Rendben kicsim menj csak, és hívd át ebédre. Megszeretném ismerni.

- Megkérdezem ráér-e. - egy kamu mosolyt villantottam majd felrohantam s Rosynak irtam .

Én: Hallod szerelmem! Apám haza jött és úristen! Azt akarja, hogy mutassam be neki, Nata-t. De.. De... Fuu.. Most mit csináljak?

Rosy: Szia, most értem haza, el kellett mennem boltba is. Mond meg nekik, hogy a lányokat szereted.

Én: Ez nem olyan könnyű, utálja a melegeket, és idézem mit mondott.: azt hittem a lányokat szereted, és őszintén szólva, ha igy lenne kitagadnálak.

Rosy: És akkor most mit csinálunk? Titkoljuk? Vagy mi?

Én: Nem tudom, de azt mondta, hogy hívjam át ebédezni. De ha megteszem, akkor minden kiderül s nekem lőttek.

Rosy: Akkor ne hívd át.

Én: Úgy sem lenne ideje, a város másik végében lakik. Ha most indulna el akkor pont ide érne, de nem irok neki. Majd azt mondom, hogy nem ért rá.

Rosy: Így jó lesz. Elmegyek zuhanyozni, ebédelek, kaja után irok. Szeretlek ❤

Én: SZERETLEK ❤

Én is lezuhanyoztam gyorsan, elkészülődtem s ebédre pont kész is lettem.

- Írtál neki? - kérdezte apa.

- Igen, de nem tudott eljönni mert... Dolga akadt, de azt mondta bepótolja mindenképp.

- Remélem is. Megszeretném ismerni lányom szívének választottját.

Nem akarod te azt. Gondoltam magamban, de időm sem volt válaszolni, egy csengetés mentett meg a kínos helyzettől.

- Kinyitom. - s már rohantam is az ajtóhoz.

- Szia.

- Te mit keresel itt? - kérdeztem dühös hangon.