Versek

Trianon

Mikor csak rágondolok,
Megfájdul szívem.
Hogy szomorúság sokasa,
Sújt ránk száz éve.

Mely nemzet szenved,
Egy tollvonás után.
Nem érdemli meg
Ezer év bukását.

Könnyel teli szemekkel ,
Gondolok utána,
Árpád hős nemzetének,
Nagy diadalára.

Néztünk mi már boldogan,
Vereczkei hágó át.
Néztünk boldogan,
Magyarország irányába.

Védd kincsedet,
Ó magyar!
Győzd le gyilkosodat,
Nyerjünk szent csatát,
Zászlód alatt!

Szánd meg Isten a magyart,
Kit vészek hányának.
Vess véget csatáknak,
Tengerek kínjának.

Kérlek hozz ránk víg esztendőt.
Megbűnhőttkük a múltat 's jővendőt!