" Acaboras szigete:
Magas hegyek, magas fák,
végtelenség a láthatár.
Habos tenger mossa partját,
Zúg a szél mint egy orkán.
Varázslatos eme világ,
mely páratlan e földön.
De búskomorság lábnyomai,
homokba formálodtak.
A földi paradicsom lehetne e sziget,
ha nem esne és zúgna,
eső szüntelen.
A napfelkete 's nyugta,
mely a parton oly szép.
Látványa örök emlék,
örök emlék marad mindörökké.
Reménykedve remélem,
a sziget örök emlék marad.
S a szép emlékek,
nem múlnak el soha. "
(Ez a rész idézve lett Szabadi Gergely : " Hajótörés Acaboras szigeténél " című könyvéből; Negyedik rész)
ESTÁS LEYENDO
Versek
PoesíaOlvasd el, majd meglátod mit rejt. Helyezések: #18 in Költészet,2017.04.23 #7 in Költészet,2017.05.18 #7 in Költészet,2017.06.09 #14 in Költészet,2017.08.16