Versek

Anyuci hol vagy?

Hová tűnt oly szép napok,
Hová tűnt oly gyönyör?
Sír lett márcsak,
Csak menannyi sírás!

Virágot vittem,
Anyáknapján néked,
Átöleltél 's bíztattál,
Végtelen,tényleg!

Megvédtél, segítettél,
Mindig velem voltál.
Esténként mesét mondtál,
Úgyszintén velem voltál.

Segítettél szüntelen,
Vízen tűzön át,
Magasláz vagy fájás,
Nem rombolt már.

Telek súlytottak,
szíveinken át,
Fájdalom,jött s ment.
Felemésztett hát!

Feladni nem adtat,
Reménykedtél hát.
Erőt adtál újfent,
Segítettél tovább.

De eljött a bú,
'S megannyi bánat.
Elutaztál messzi útra,
Hirtelen,be fáj!

Hogy itt kellett hagyjál,
A pokol kapujában,
Se tudá segíteni,
Emberként tovább.

Hallgasd meg szavaimat,
Ó Istenem!
Hadd láthassam újra,
Örök nyughelyét, kérlek!

Hogy virágot vihessek néke,
Színe elé ismét.
Mint ahogy szépen,
Anyáknapján régen.

Utószó: Higy és reménykedj!