Versek

Öreg Diófa a Pandurilor Bulevárdon

Emlék,szép emlék,
A szép napok emlékén,
Gondolkozok újra,
'S eszembe jutnak újak.

Ó gyermekkor kedvelt helye,
Álmaim állandóak veled.
Szép napok voltak,
Napsütéses napok voltak.

Kacajaink zengték be,
A fél várost esteledvén,
Sírás és keserűség,
Árad mint érzés.

Emlékek száguldanak rajt',
mint szüntelen vihar,
És pityeregve mesélem,
Mindannyiotoknak.

'S mikor a nap pirkadá,
Leültünk a kővekre,
És ránéztünk az öregre,
Az öreg Díófára.

Jaj,a szív hasad,
Mikor csak gondolom.
Könny hull szemeiből,
Mint megáradt patak.

'S nézd hogy mindenki várta,
Várva várja,
Hogy visszatérj a hazádba,
És újra megtaláljad.

Veresdő éj,
Csudaszép éj,
Emlékek hordozója,
Lelkem kitárója.

Bágyadt és fáradt már az az ég,
Mely diófánk felett levé,
És bámulok magam elé,
És látom hogy milyen szép.

De napnyugat felé ne nézünk tovább,
Csak szívem fáj tőle jobban,
És ott csak az ég veresedik még,
És nehéz sorsfellegek lepik be szegényt.

Már csak emlék,
A kacajok szigetén,
Egy nosztalgia,
De elszállnia nem szabad soha.