Versek

Fagyos szív

Jeges úton, fagyos úton,
Hull a hó régóta már,
esteledik az éj,
szürkéből feketébe vált.

Hazámat, hazádat,
Keresem, idegesen.
Mely úton haladhatnék,
Melyen az út, nem fagyos emlék?

Habár tél van, fagyos az út,
Szívem mélyén más fagy az úr.
Talán éppen azon járok,
Hol népem a halálba mászott.

De én attól még értékelhető leszek,
Verseimre majd emlékeznek,
Csak ez az utolsó kívánságom,
Ha akarod, elmegyek már most.

"Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar", cseng a Szózat a fülembe.
De tudod édes hazám,
Hitem benned megrendült mert....

Mert magányba sodortad hű fiadat,
S nem volt már diadal,
S nem volt már semmi, csak fagy.

Ó Uram,
Mint egyetlen reménységem,
Hozzád fohászkodok, kérlek!
Kérlek, ments meg a hazát,
S szeretetteddel oldjad fel szívem fagyát.

2017.12.06