Versek

Tizennégy év?

14 év,
szívem beledöbben,
meg áll eszem.
Hosszú volt a 14,
hosszabb mint másnak 100 év.
S már ilykor, hallottaim szaporódnak,
porrá válik az élet,
napról napra.
Ó 's mikor boldogan mondá,
hogy játszottam veletek.
Naphosszakat,
a nyári szünetben.
De az élet nem csak derű,
's jóság.
Szomorúság is jövé gyakran.
De hogy őrangyalaim velem vannak,
boldog vagyok ma meg holnap.
Míg nem vala egyedül,
az egész világban,
boldog vagyok, boldog vagyok,
a barátságra.
'S amit a sors ajándékozott eddig nékem,
hírnevet, tehetséget.
Csak múlandó dolgok.
De a barátság sosem múlik,
nem törik meg akadályokat látván.
Nem hullhat szét soha,
hittel mondom hát.
De néha érzem hogy belefáradtam a létbe,
's lassan mennem kéne innen.
De erős szívem kitart,
mivel tudom,
14 nap,
és indulok haza.