Valamilyen ismerős tájon,
Álldogálva látok.
Figyelve várom,
Mikor indul el ő lábon.
Sötét az éj,
A hegy megett már pirkadá,
Már-már csicsereg a madár,
a Maros hangosan zúg már.
Látom a hegyet,
Melyet megírá Wass,
Álmokat rejtő hely,
Melynél éle boszorka.
Istenszéke e hely,
Hol gondolatban sétálok most,
Hol elfelejtem a gondot,
És a szörnyű dolgot,
Hogy nemsokára felébredek.
STAI LEGGENDO
Versek
PoesiaOlvasd el, majd meglátod mit rejt. Helyezések: #18 in Költészet,2017.04.23 #7 in Költészet,2017.05.18 #7 in Költészet,2017.06.09 #14 in Költészet,2017.08.16
