Versek

Az én Marosom, az én hazám

Hegyek aljában,
mezők sarkában.
Találom, találom,
édes kis hazámat.

Három folyó,
mossa partját.
Északon ért búzás,
a láthatár.

Oh, 's keleten gyönyörkés hegyek,
láthatók a távolban.
Gyenge szellő lengi be,
a havas tájat.

Hol minden évszak,
csodaszép és gyönyör,
ott található,
ez a meseszép föld.

Tavaszott csicsereg a madár,
édes hangján dalol már.
Kertekben kibújik a hóvirág,
friss fű is körülötte már.

Erős forró nyarak lesznek,
perzselik a tájt.
Finom dinnye érik be,
nagy lakoma lesz hát.

'S úszunk a mennyek,
édes ajándékaiban.
'S pihenünk a fák,
árnyékában.

Ősz kezdete,
is gyönyör itten,
szüret jön, szüret jön,
jó sok hordó borral éppen.

'S mivel szívemnek ez a táj,
a legnagyobb kincs,
így mikor ezeket íróm,
jön a könnycsepp is.

Alig várom láthassam,
újra e tájat,
lehajthassam fejem,
e földre már.