Versek

A három jó barát

Milyen szép az élet,
Milyen szép veletek.
Milyen boldog vagyok,
Mikor beszélhetek veletek.

Milyen ajándék az élettől,
Hogy ismerhetlek benneteket.
Mindig ott vagyunk egymásnak,
Ha öröm van vagy búbánat.

De egyszer mikor oly apró vala,
Fájdalom éri szívűnket,
És sötét fellegek ereszkednek,
Fejünkre szüntelen.

S mikor oly aprón,
Búcsúzni kellett,
Fájdalmas és siralmas,
Volt nektek.

Elmentem,
távoli helyekre,
S mikor találkozunk,
Senki nem tudhatja soha.

Sírás és szomorúság,
Járt át minket,
Miután nőt 's nőt,
A távolság!

Egy rém eset,
Egy tiltott szerelem,
Mely Yvettemet,
Eltávolított tőlem.

Fájdalmat okoztam,
Hányszor néktek?
Hányszor szomorítottalak,
Benneteket el?

S hogy bocsánatot,
Sokáig nem remélé,
Így áskalodtam ellenetek,
Sokáig, sértvén.

Egy év,
Mely haraggal járt át minket,
Engemet majdnem elnyelt,
És hogy ne éljek tova.

De visszatértetek,
Hozzám újra.
Először Tas,majd Yvett.
Jaj de jó,na!

Végre kibékültünk újra,
Erős a kötelétünk,
Mely talán még,
Nem volt ilyen soha.

De még mindig küzdünk,
Múltbéli fájdalminkal,
És bízunk abban,
Hogy a sors, sosem választ el tova.