Versek

'56 tragédiája

Hol hullottak el hős hazánk gyermekei?
Hol tépte ki lelkünket, idegen had megint?
Hol ásták meg szülőhazánk Magyarország sírját?
Hol temették el örökre, népünk tavaszát?
Nyilá virág, nyilá virág,
Nyilaznak a szovjetek.
Feltámad az ősi álom,
A honvédség menetel.
Mert eljött egyszer a nap,
56 oktoberében,
Mikor nemzetárulók vére,
Vetett rémuralmatoknak véget.
Corvin köz, Belváros, Újpest, Mátyásföld,
Hős forradalmárjaink itt mentették meg a hazát, ez öröm.
De a magyarok túlerőt,
Legyűrni nem tudá.
Így bukott el forradalmuk,
A pesti srácoknak már.
Mert ezen a napon,
Lenyugodott a nap,
Csak véres tócsák maradtak,
És egy két sebesült katona.
Urunk! Drága jó Istenünk!
Támaszd fel Magyarország't!
Legyen az a dícsőnapunk,
Melyen a holttestek egy igaz hazába hantolhatjuk.