Versek

Indulok a frontra (I.)

Indulás a frontra 1942, a Volga partján
Színdarab prózában:
Alexej
Irina, Alexej jövendőbeli menyasszonya
Mihail, Irina apja
Mása, Irina nővére
Olga, Irina húga
Olezityin, tizedes

Alexej:
Drága Irinkám,
búcsúzok tőled.
Indulok a frontra,
a népért végre.

Mennem kell,
mennem kell,
nincsen visszaút,
itten ülnöm nekem lehet.

Vár a csata,
hős diadala,
szent hazáért,
szent kalandra.

Drága, drága, Irinkám,
Nem hagylak téged el már.
Nem engedem el meleg kacsókádat.
Nem hagylak egyedül sehol máma.

Irina:
Alexej, Alexej.
Ne menj a frontra,
szerető jegyesed,
itt megkukkan.

Ne hagyd el szűlöfölded,
ha háború, ha éhinség,
ha a gyávaság hajt,
akkor sem!

Mihail:
Engedd jányom,
engedd jányom,
hadd szerezzen szerencsét,
e hadjáraton.

Hadd legyen udvarlód,
A Volga mente vitéze,
mintsem itt gubbaszon,
e vész helyzetben.

Irina:
S ki vigyáza rám,
ha robban a bomba,
ha puska ropogásra ébred a hajnal,
ki véd meg engem?

Mása:
Ó vigyáz rád az Isten,
jegyességedet megvédi,
mert hódolod,
a nagy vitézek vitéze.

Nem maradsz egyedül Irinkám,
itt van a családod hát,
Mi vigyázunk rád,
és szerelemed, hopp, visszatér már.

Irina:
Igérd meg, igérd meg
túléled Alexej,
nem pusztulá bele,
élve visszatérsz-e?

(belép Olezityin)

Olezityin:
Mire vár még katona,
kapja fel pottunyát még ma.
Húzza fel a bakkancsát,
csókolja meg menyasszonyát,
és lepjen ki a küszöbön már!

Olga:
Ki maga? Tiszt, ezredes, százados?
Milyért áll itt s parancsol?

Alexej:
Ő a tizedes,
Ütegünk parancsnoka,
ő adja a parancsokat,
tehát mennem kell ma.

Mása:
Hol látta a világot meg,
ugye nem e tájon, ugye?

Olezityin:
Moszkva városa a szűlőhelyem,
anyámföldje is eme.

Irina, Mása és Olga:
Moszkvai??!! (sikíták fel örömükbe)

Alexej:
Elkészülé, mehetünk.
Csókollak Irénkám!

Irina:
Minél hamarább gyere vissza, édes vitézem.

(Alexej, Olezityin és Mihail elmegy, Mása sírva fakad)
Olga:
Mi történt veled jányom.

Mása:
Szeretem Olezitiny tizedest! Szeretem, Szeretem! Életem nélküle értelmetlen!

Olga:
De lehet hogy nős ember?!

Mása:
Inkább már özvegy.

Irina:
Egész nap várom,
várni fogom,
míg szerelmes párom,
haza nem tér hozzám bárhogy.
Jaj mennyire fájdalmas az élet.
Bárcsak minél hamarább visszatérne.
A vitézek vitéze.

(függöny)