Idegen védelmező

25. Vissza az élőkhöz

- De ilyen nincs! Mindenkinek vannak érzései! - mondtam.
- Persze, hogy vannak... Csak valakinek nem éppen jók...

Inkább hagytam... Nem érdekelt.. Viszont annál jobban, hogy miért hozott ide. Ugyanis biztos vagyok hogy nem haltam meg.

- Miért hoztál ide?
- Te tényleg nem érted? - kérdezte. - Nem ide hoztalak, hanem megöltelek és úgy kerültél ide.
- Nem haltam meg. - jelentettem ki nyugodtan.
- Ezt, ugyan, miből gondolod? Mitől vagy ennyire biztos benne?
- Csak tudom és kész. Érzem.
- Nincsenek is érzéseid!
- De vannak. Pont emiatt tudom hogy még élek!
- Nagyon kis naív vagy... Akárcsak anyád. Ő is ezt hajtogatta. "Én még élek, nem haltam meg!" Csak neki is kiment a fejéből hogy csak akkor élhetne, ha portál lenne. De nem volt az.
- Viszont én az vagyok - kaptam fel a fejem. - Tehát élek!
- Te nem lehetsz portál... Ez nem igaz.. Te lehetsz és... és.. és az is vagy. Hisz te nem lehetnél itt. Te lélek vagy. Jó lélek.
- Tessék? - szakítottam ki a gondolat menetéből.
- Te egy portál vagy. Viszont nem vagy boszorkány. - mondta. - Anyád az emlékben rosszul mondta. Ugyanis aki portál, az boszorkány leszármazott, de nem boszorkány.
- Szóval akkor én csak egy portál vagyok? Meg egy lélek? - kérdeztem. - De te honnan tudsz ezekről?
- Drágám, én mindent tudok. Azóta figyellek, amióta megszülettél. Tudtam hogy apád angyali lélek és arról a védelmezőről is tudok.
- De én miért vagyok portál? Ha ennyire jól tudsz mindent.
- Azért, mert megtörtél egy ősi vérvonalat.
- De akkor Rose és Viola miért nem voltak azok?
- Azért, mert őket el lehetett volna pusztítani! De te már egy született bűnből születtél!
- Egyszóval anya volt a bűn én meg az abból született?
- Pontosan.
- És mi a célod velem?
- Meg akarlak ölni. - közölte nemes egyszerűséggel. - Csak az a baj hogy én nem tudlak, mivel lélek vagy. A másik baj pedig az hogy a portálok halhatatlanok.
- Értem. És veled most mi lesz? Mit fogsz tenni?
- Semmit. Itt maradok. A célomat véghez vittem.
- Mi volt a célod?
- Megölni Rose-t és Viola-t, majd téged. Csak nem hittem volna hogy te portál vagy. Szóval nem lehet megölni téged. Viszont most már mindent tudsz.. Szóval ennyi. Most már csak vissza kell jutnod az élők világába. - mosolygott gonoszul.
- Hogyan?
- Azt neked kell tudni. Szervusz Dorothy. - köszönt és eltűnt.

Ekkor messziről hallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja.
- Dorothy! Dorothy, kérlek! - hallottam az ismerős hangot. Egy erős ütést éreztem a mellkasomon. Aztán még egyet és még egyet.

A negyedik ütésnél becsuktam a szemem és összerogytam...

Hirtelen kipattantak a szemeim.
- Dorothy! - rajzolódott ki Kyle arca. - Azt hittem megölt.
- Ki?
- Hát Teresa!
- Honnan...
- Láttam az egészet, de nem tudtam közbe lépni. - vágott a szavamba Kyle. - A bukott lelkek városa az egyetlen, ahova én nem tudok bemenni.
- Szóval tudsz mindent?
- Igen.
- De hát én hogy léphettem oda be? - kérdeztem.
- Teresa elmondta... Portál vagy! - mondta Kyle.
- És most hogy jutottam vissza? - kérdeztem, majd amint oldalra néztem választ kaptam a kérdésemre, de egy újabb fogalmazódott meg bennem.

Ugyanis Brenda-t megláttam magam mellett, viszont nem látszódott rajta meglepődés, pedig mindent hallott.

- Brenda, te... - kezdtem el, de ő a befejezéssel válaszolt.
- Egy lélek vagyok, akárcsak apád volt. És én hoztalak vissza...
- Értem. - néztem Kyle-ra. - Viszont te hogy hogy itt vagy? Nem elmentél? Azt hittem már alszol.
- Ezt hogy érted? Szerintem eleget aludtam éjszaka. - mondta, minek következtében elég furán néztem rá.
- Ne lepődj meg, Drágám. - mondta Brenda. - A bukott lelkek városában nem úgy telik az idő, mint itt.
- De hát alig volt pár perc, hogy Teresa odavitt és beszélt hozzám!
- Igen, tudom, viszont ott pár perc, pár órának felel meg...
- Egyszóval az egész éjszakámat ott töltöttem?
-Te nem, csak a lelked. - mondta Brenda.
- És honnan tudtátok, hogy valami van velem?
- Nem hiába vagyok a védelmeződ. - mosolygott rám Kyle és már hajolt is a számhoz.
- Na na na, fiatalok! - szólt ránk Brenda. - Én nem akarok itt zavarni, de remélem tudjátok mi a szabály!
- Mi? - kérdeztem meglepődve és Kyle-ra néztem.
- (1.) A védelmező és védelmezett közt nem lehet semmiféle kapcsolat!
(2.) Ha a védelmezett, egy lélek, akkor ismerhetik egymást a védelmezővel, de semmilyen mélyebb érzés nem fűzhetnek egymáshoz! - szavalta Kyle.
- És...És.. Ez mit jelent? - kérdeztem ijedten.
- Azt hogy nem lehettek együtt! - válaszolt Brenda. Nekem, pedig elkezdtek folyni a könnyeim.
- De! - vágta rá Kyle. - Ugyanis van még egy szabály erre:
(3.) Amennyiben a védelmezett egy lélek, és kapcsolatot szeretne létesíteni a védelmezőjével, akkor abban az esetben, ha a védelmezett szülei, vagyis a lélek-rokon, engedélyezi, a kapcsolattartás engedélyezett!

Ekkor összeállt a kép, amikor apa megjelent az álmomban és azt mondta Kylenak, hogy "engedélyezem". Akkor még nem értettem, de most már igen.

- Pontosan Dorothy. - mondta Kyle, hiszen ő hallotta.
- Gyerekek, beavattok engem is? - kérdezte Brenda.
- Persze. - mosolygott Kyle. - Egyszer, Dorothy álmában, megjelent James, vagyis az apja és engedélyezte a kapcsolatunkat. És mivel James volt az egyetlen lélek-rokon, így csak az ő engedélye kellett. Én már az elején megkérdeztem, mikor elvállaltam a védelmező "szerepet". És James annyit mondott, hogy valamilyen formában közölni fogja a választ. De kijelentette, hogy csak akkor fogja a beleegyezését adni, ha látja, hogy Dorothy-nak sincs ellenére a kapcsolat.
- Értem. - mosolygott Brenda. - Szóval az engedély megvan.
- Bizony. - mondta Kyle és most már odahajolt hozzám egy csókért, amit persze viszonoztam.

- És egyébként Brenda... Te miket tudsz? Mármint a családunk "átlagos" történetéből.
- Háát... Apáddal már kicsi korunk óta ismertük egymást, együtt jártuk ki a sulikat, egyetemeket. Nagyon jó barátok voltunk és mindent tudtunk egymásról. Ahogy anyádról is...
- Te ismerted anyát?
- Persze, egy szobában voltunk a kollégiumban. Akkor mesélt el mindent. És persze akkor már ismerték meg egymást apáddal. -itt egy apró mosolyt engedett.
- Értem... És te nem mondtad apának?
- Mit, hogy boszorkány? Sose! Rose volt a legjobb barátnőm és megkért, hogy ne mondjam el senkinek se. Abba pedig apád is beletartozott.
- Jaa. - mondtam elmélyedve a gondolataimba... - Brenda... Anya az utolsó két évben, hogy viselkedett?
- Jól, akkor költözött apádhoz. Miért? - kérdezte.
- Csak kérdeztem.
- Tudom.. Tudom hogy akkor halt meg Teresa. - mondta Brenda, mire felkaptam a fejem.
- Anya mondta neked?
- Persze.
- És azt nem mondta, hogyan halt meg?
- Kigyulladt a házuk és Teresa bent égett.
- Nem... Teresa csak ezt hitette el mindenkivel... Ugyanis mérget ivott...
- De miért tette volna ezt? - kérdezte Brenda.
- Mert vagy ő vagy az ikrek... - mondta helyettem Kyle. - És ő inkább magát ölte meg.

Brenda-(á)n látszódott a meglepettség, de ő tudta és értette a helyzetet.
- Na jólvan, drágáim. Szerintem most készüljetek a suliba és én is megyek a dolgomra... Lassan fél nyolc. Sziasztok.- köszönt Brenda.
- Szia. - köszöntünk egyszerre Kyle-lal.- Ja és Brenda! Köszönöm! - mondtam neki.
- Nincsmit kedvesem! - mosolygott rám és elment.

Helloka
Itt az új rész!
Remélem tetszik.
Xoxo. Melissa