Idegen védelmező

2. Kyle Foster

Kyle Foster ugye már 7 éves korom óta vigyáz rám. Igaz, őt csak én látom, de mindentől és mindenkitől megóv. És most a nagy kérdés: Hogy óv meg hogy ha őt csak én látom?
Azt én se tudom...
Mindig mellettem van és mindenben támogat. Ennyi az egész..

Külsőre amúgy úgy képzeljétek hogy kb. olyan 170 - 180 cm. Sötét hajú, barna szemű. A ruhája az normál 21. századi fiú öltözék. Általában egy farmer és egy póló amin általában ott a fekete pulcsija.

Alkatra egy olyan embert képzelj el akit bármikor megtudsz ölelni.
Magyarán nagydarab, de mégsem "izomagy".
Stílusára pedig egy kedves, megértő, mellékesen jóképű, "hajamindigtökjó" fiút képzeljetek.

Ő mindenhol ott volt velem..

- Az iskolában mikor jó/rossz jegyet kaptam.

- Amikor felvettek a gimibe.

- Mikor szerelmes voltam.

- Az első csóknál.

- Az első szexnél.( Vagyis ezt megakadályozta.)

Szóval tényleg mindig velem van. És az a furcsa h nem vagyok előtte szégyenlős vagy még eddig egy titkom sincs amiről ő ne tudna.

Amikor kell velem van és mindent megbeszélek vele.. Mint ahogy a szüleimmel tettem egykor.

Kyle a legjobb barátom.. Vagyis.. Az egyetlen. Igaz a gimiben senki nem tudja, de nem sokan barátkoznak velem.. van aki el is kerül, de már hozzá szoktam.

Pasim az eddig egy volt. Chris.
Úgy látszott ő megért és nem tart bolondnak.
Kyle annyiszor mondta nekem h szakítsak vele mert csak ki akar használni. Nem hittem neki.
Christ nagyon szerettem és azt hittem ő is szeret.. de nem így volt.

Félévig jártam vele mikor egyik nap átjött és azt mondta hogy "játszadozzunk egyet" itt kézen fogott és bevitt a szobámba..
Lelökött az ágyra, elkezdte lehúzni rólam a felsőt mire én vissza lehúztam. Erre ő mérges lett, a fejem fölött összekötötte a kezem és megakart.. erőszakolni..
Közben azt hajtogatta hogy: 'félévig elviselte a hülyeségeim és hogy erre a pillanatra várt, de mivel magamtól nem mentem bele a kis játékába így "sajnos" erőszakhoz kellett folyamodnia'...

Kyle védett meg, de hogy hogy csinálta azt nem tudom. Ugyanis valami folytán elájultam.
Mint ahogy azon a napon mint amikor a rendőr bejelentette a szüleim halálát.. Akkor kyle megölelt és annyit mondott vigyázni fog rám.

Most viszont még annyira emlékszem hogy odajött hozzám az ágyhoz, megsimogatta az arcom és ezt mondta: nem lesz semmi baj...
Majd elájultam.

Mikor felkeltem Chris már nem volt ott sőt mi több már felvoltam öltöztetve (ugyanis Chris lehúzta a felsőm), a kezem el volt engedve (kötél) és be voltam takarva. Ahogy kinyitottam a szemem Kylelal találtam szembe magam. Ott ült az ágyamon. Engem figyelt. Szörnyű volt bevallani hogy igaza volt és hogy Chris csak kihasznált.

Kyle nem mondott semmi olyasmit h "igazam volt" vagy hogy "én megmondtam".

Mikor észrevette hogy fent vagyok csak lefeküdt mellém és megölelt. Erre volt akkor a legnagyobb szükségem. Egy ölelésre.

Ez kb. olyan 3 éve volt. Chris utána eltűnt. Állítólag elköltözött a családjával együtt, de tudtam h Kyle intézte így. Tudtam. De hogy hogy csinálta azt nem tudom.

Kyle azóta még jobban odafigyel rám. Suliban meg főképp.

De amúgy ne higgyétek azt hogy Kyle csak a jóban van benne.
Volt egy alkalom amikor dolgozatot írtunk és nem tanultam semmit. A kezére ráírta a puskát és ott állt előttem..
Ilyenkor tökjó hogy csak én látom.
Szóval Kyle az én angyali barátom..

Ezt még nem mondtam...
Kyle mindent elmondott ezekről a dolgokról és azt mondta h ő egy amolyan angyal. Itt jót nevettünk mindketten. Mondta hogy ne úgy képzeljem el mint akinek bármikor előjön a szárnya vagy a glória megjelenik a feje fölött.
Ez hogy angyal csak egy elnevezés a léleknek. Egyszóval ő nem démoni, hanem angyali.. ő a jó fiú.

Itt kicsit elkezdtem gondolkodni azon hogy az "angyal csak egy elnevezés a léleknek"... Hisz az én nevem Angel.. hogy akkor én is egy angyal lennék? ... de ezt a gondolatot hamar kiűzte a fejemből az a mondat hogy "az angyalok és a démonok nem tudnak testet ölteni".

* * * * *

Közeledik a 18. szülinapom. Kicsit örülök neki, de kicsit nem...
Ugyanis a szüleim halálára emlékeztet. Elég nehéz belegondolni hogy amikor a 'felnőtté' válásomat ünnepelem, akkor egyben a szüleim halálának 10.évfordulója van.
Egy kicsit morbid, de igaz.

Azóta egy szülinapom sem volt megtartva.
De úgy érzem most meg kell tartanom. Hisz az ember csak egyszer lesz 18.
Soha többet...

Jelenleg December 5. van.
10 nap elteltével betöltöm a 18-at.

Ahogy betöltöm, az intézet hivatalosan is lemond a nevelésemről és már semmi sem fog hozzájuk kötni.. még egy papír sem.

Viszont azzal hogy betöltöm ugyebár nagykorú leszek a szüleim öröksége rám száll.
A ház a nevemre kerül meg stb...

A házat majd az örökségből fogom fizetni.
És még a suliból is kapok pénzt mert a tanulmányi átlagom 4,8 és erre már kapok ösztöndíjjat.
Az állam ugyanúgy fizet még mert valami árvasági pénzt kapok. És amíg nem lesz munkahelyem, addig fizet...

Szóval a pénzzel és a megélhetőséggel nem lesz gond.

A sulival most sincs gond és remélem nem is lesz.

Igazából még így is jó életem van.
A szüleim persze nagyon hiányoznak. De Kylelal nagyon jó lenni... Mikor vele vagyok elfelejtem minden gondom.
Vagy éppen megbeszélem vele azokat..

Kyle az olyan nekem mintha a védelmező bátyám, szerető szülőm és a legjobb barátom lenne egyben.

Elég furán hangzik, de ha ember lenne akkor még a pasim is lenne.
Igaz olyan 23 éves lehet.. mert azt nem mondja el hány éves.. és az is furcsa hogy amikor legelőször láttam, meg ahogy most kinéz, semmit se változott.

A suliban vannak helyes fiúk, de egyik se ér fel Kylehoz.
Kyle nem csak helyes, de rendes, gondoskodó, vicces és megértő.

A suliban a fiúk mindegyik csak azt akarja hogy szét tedd neki a lábad aztán elhagy.
Egyik se olyan, mint Kyle.

Olyan mintha őt nekem küldték volna az égiek csak épp azt nem intézték el hogy ember legyen.
Szerintem direkt hagynak szenvedni. :)

Kylelal még sose tértünk ki arra hogy ő meg én...
Mert tudjuk hogy esélytelen.. Vagyis én tudom, hogy ő mit gondol azt nem tudom.
De fizikailag lehetetlenség hogy egy ember egy lélekkel együtt legyen.