Idegen védelmező

4. Az osztály taplója

December 12.-e van.
Eltelt 5 nap mióta Kyle bejelentette hogy elmegy.
Minden nap egyre kevésbé várom a szülinapom.
Azzal a tudattal várni a szülinapom hogy aznap elveszítek valakit, szörnyű.
Ez a baj az élettel... Megszerettet velünk embereket, dolgokat - az én esetemben lelkeket - és miután eléggé kötődünk hozzá, elveszi tőlünk. Mások úgy nevezik ezt hogy sors vagy karma. Én egyszerűen úgy nevezem "valóság".
Kegyetlen valóság...

--- Közben a suliban ---

Szerda..
Reggel első órám magyar volt.
Mivel pszichológia szakon vagyok ez nem meglepő.

Kyle bekisért az és amég nem jött be az órára a tanár, meg persze a padtársam, addig odaült mellém.
Beszélgetni nem beszélgettünk mert az gyanús lett volna hogy a "semminek" beszélek. És csak még dilisebbnek hittek volna.

Bejött a padtársam. Lewis.
Lewis-ról annyit kell tudni hogy egy kis idegesítő pióca. "Minden lébe kanál" fiú, aki mindenkit csesztet a legapróbb hibája miatt is. Mikor ő maga sem egy szépség...
Magas, vékony ( kb 50 kg ha van) és azt hiszi ha a baseball sapkát fordítva veszi fel és izompólót hord az menő. Van akiknek jól áll ez és tényleg menő, de ő pont nem közéjük tartozik a szőke fejével...
(Én csak annyit nem értek hogy ő hogy jutott be pszichológiára...
Bár elég sok pénzük van, úgy hogy..)
Nagyjából ennyit róla.
Jah.. és még így utoljára:
Kyle kimondottan utálja őt.

Mikor odaért a padhoz hogy akkor leül, Kyle felállt és olyan szorosan ment el mellette hogy neki ment a vállának. 'Szegény' Lewis meg ott nézett mint valami hülye, hogy mégis ki ment neki. De nem sokáig törődött vele, fogta magát és az asztalra ledobva táskáját, leült.

Mikor bejött a magyar tanár akkor mindenki ( persze össze-vissza ) köszönt. Miss Agnes megkérdezte hogy van-e hiányzó, mire egy páran bekiabálták hogy "nincs".

Miss Agnes azt mondta hogy kivételesen nem fogunk tanulni.
Erre az osztályból mindenki egyből elővette a telefonját vagy átült máshoz beszélgetni..

Kivéve persze én.
Én elővettem egy lapot és elkezdtem firkálgatni.

Egyszer csak látom amint Lewis elém csúsztat egy cetlit amire ez van írva:

'Még mindig látsz olyanokat akiket mondjuk én nem?'

Nem tudtam mit feleljek.. hazudni meg nem akartam..
- Igen. Látok. - mondtam halkan mert lusta voltam leírni neki.
- Akkor, ezek szerint még mindig mondhatjuk rád azt hogy bolond meg hogy őrült... -akarta folytatni, de az asztaláról a táskája hirtelen lerepült kb 2 méterre.

Nem lepődtem meg.
Kyle csinálta. Láttam ahogy felkapja és eldobja idegességében.

Miss Agnes egyből felkapta a fejét és rászólt Lewis-ra:
- Lewis McCarthy! Azonnal hozd ide az ellenőrződ! - mondta idegesen. - Attól függetlenül mert azt mondtam "szabad foglalkozás" a táskadobálást nem értettem ez alatt.
- De tanárnő! Hisz Dorothy csinálta az egészet! - próbálta rám kenni. De Miss Agnes nem hitte el.
- Persze Lewis. És én is most jöttem le a falvédőről, nem? - mondta higgadtabban. - Majd pont Dorothy fogja dobálni a táskád.. Mert őt ilyen táskadobálósnak ismertük meg a 3-4 év alatt. Nem fogod ezt az ügyet másra kenni! Na hozd csak az ellenőrződ!
- Vinném én tanárnő, de sajnos nincs itt. - mondta a sajnos-t megnyújtva.
- Jól van, hát ha így állunk akkor megyünk az igazgatóhoz.
- Ohh nem szükséges.. Nézze mégis csak itt van! - mutatta fel az említett tárgyat.
- Na ugye mondtam én... - közben Miss Agnesen egy elégedett mosoly terült el.

Lewis felállt hogy kivigye az ellenőrzőjét, de közben belerúgott egyet a táskámba. "Teljes véletlen". Viszont a rúgás hatására a táskám felborult és kiszóródott belőle az összes cuccom. Nagyon pipa lettem.

- Mit képzelsz magadról? - kérdeztem idegesen. - Azt hiszed mert pénzes vagy attól neked mindent szabad?

Közben az osztályban mindenki engem nézett. Miss Agnes sem szólt közbe. Várta hogy mi fog kisülni ebből az egészből.

- Hát tudod Dorothy.. Igen. És nem csak hiszem, hanem tudom is. - mondta egy nagyképű vigyor kíséretében.
- Ha nem lennének a szüleid a pénzükkel akkor be se jutsz a gimibe. - mondtam még idegesebben.

Hallottam amint Miss Agnes azt mondja halkan ' ez igaz'.

- Jajj Dorothy... - mondta sóhajtva. - Angyalom.. ne legyél már ennyire féltékeny.
- Te csak ne becézgess!! És amúgy is mire lennék egyáltalán féltékeny? - kérdeztem.
- Milyen jól tudod előadni az erős kislányt. Tudom hogy most lesz, hogy 10 éve meghaltak a szüleid. - mondta önelégülten és vigyorogva. - És még megkérded mire lennél féltékeny? HAHA! Hát arra szívem hogy nekem vannak szüleim.
- McCarthy! Itt a vége! - mondta Miss Agnes. - Hogy tudsz ilyeneket mondani? Gondolkodjál már mielőtt ilyeneket mondasz. Most azonnal jössz velem az igazgatóiba!

- Miss Agnes én meggondoltan mondtam azt amit mondtam! - mondta határozottan.
- Tényleg? Akkor most vállalod a következményét a dolgoknak.

Éreztem ahogy a sírógörcs kerülget és azt is hogy kimondottan ideges vagyok.
Ránéztem Kyle- ra, aki eddig csak hagyta hogy visszaszóljak Lewisnak. Bólintottam neki egyet, majd Kyle abban a pillanatban bevert egyet Lewisnak, aki vérző orral a földre esett.
Felállt, megtörölte az orrát és látta hogy vérzik, rám nézett, majd elkezdett felém közeledni.
De pechére pont akkor jött be az igazgató a kiabálásra.
- Hozzá ne nyúlj ahhoz a lányhoz, értetted McCarthy?!! - kiabált Mr. Adams, az igazgató.
Levis megfordult majd vissza hozzám.
- Ezt még megbánod te szajha!!
- Lewis gyere az irodámba! Most!- mondta Mr. Adams idegesen. - Dorothy, ha gondolod haza mehetsz. - mondta nyugtatóan mert látta hogy már egy - két könnycsepp lefolyt az arcomon.

Szipogva elkezdtem pakolni majd kimentem a teremből.