Idegen védelmező

29. Sarah

Kyle amint letett, behívta a Brenda-t, hogy vizsgáljon meg.

- Dorothy!!! - köszöntött, szinte kiabálva, Brenda. - Már azt hittem sosem fogsz ide visszajönni...
- Itt vagyok. - mondtam rekedten.
- A lelkek városában voltál, ugye? - kérdezte kicsit feszülten Brenda.
- Igen. - feleltem, mire Brenda megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. - Miért?
- Ja, csak azért, mert legalább biztonságban voltál. És persze a szüleiddel.. -tette hozzá halkan.
- Ezt honnan tudod, vagy... - kezdtem, de Brenda közbevágott.
- Legyen elég annyi, hogy én mindent tudok. - mosolygott.

Nem kötözködtem... Elfogadtam a válaszát. Nem akartam mindenbe beleásni magam.. Elég annyi, amennyit most tudok.

Brenda megnyugtatott, hogy nincsen semmi probléma, de azért azonnal szóljak, ha bármi történne, majd elengedett minket.
Bár, szinte éreztem, hogy hiába néz rám, ezt a nyugtatást nem is nekem szánta, hanem Kyle-nak...

Kyle-lal gyalog mentünk haza. Kifelé menet elmondta, hogy őt is Lewis hozta. Vagy valami ilyesmi... Én egész úton nem szólaltam meg. Nem azért, mert nem akartam, hanem azért mert nem volt mondanivalóm. Kyle-nak annál inkább. Szinte folyamatosan beszélt. Éreztem, amit érez. Olyan volt, mint mikor egy kisfiú visszakapja a kedvenc játékát...

Hamar hazaértünk... Valamiért elálmosodtam és ennek jeléül ásítottam is egyet.

Kyle egyből abba hagyta az eddigi monológját és hirtelen rám nézett.

- Jajj ne haragudj nem azért ásítottam. - mondtam, mert olyan volt, mintha unalmasak tartottam volna, hogy beszél.

Kyle elmosolyodott.

- Tudom. - tette hozzá halkan. Álmosan pislogtam rá.
- Hány óra lehet? - kérdeztem.
- Hát... Én meg Lewis már eljöttünk a suliból... Plusz még ott voltam veled.. Szerintem olyan 6 óra lehet... - mondta Kyle. Majd előhúzta a telefonját a zsebéből és mutatta, hogy jól saccolta. 6:10 volt.
Lewis nevét hallva egyből "felébredtem".
- Menjünk el Lewis-hoz! - néztem fel hirtelen Kyle-ra.
- Öhm.. Hát oké. - lepődött meg.
- Ő még nem tudja, ugye?
- Nem..
- Jó akkor meglepjük! - mosolyogtam.
- De a kocsim otthon van. 
- Nem baj! Add a kezed! - mondtam. - Most gondolj a kocsidra, hogy milyen, hogy hol áll.
- Okéé. - mondta kicsit bizonytalanul Kyle.
- Bízz bennem. -mondtam neki. - Meg van?  Elképzelted?
- Igen. - és amint ezt kimondta, már portáltam is oda.
- Ezt nem tudom, hogy csináltad... - mondta meglepődve a kocsija mellett Kyle. 
- Te mindenkit ki tudsz ismerni... Nos én vagyok a te rejtélyed.
- Az biztos! Egy megfejthetetlen rejtély. - mondta beülve hozzám a kocsiba 

* * *

Lewis háza elé érve, szinte kipattantam a kocsiból. Kyle csak meglepődve nézte a mennyire "izgulok". 

- Jobban akarod őt látni, mint engem akartál... - mondta durcázva, miközben mellém ért. 
- Nem is igaz! - vágtam rá. Kyle csak mosolygott.

Lewis amint kinyitotta az ajtót, egyből a nyakába ugrottam.

- Dorothy! - kiáltott Lewis és magához szorított. Amin viszont meglepődtem, hogy elbírt... Lewis egy kis vékonyka gyerek. Vagyis volt... Most valahogy, mintha izmosabb lenne. Miután letett, láttam, hogy egy-két könnycseppet letöröl az arcáról. Nem szóltam, csak mosolyogtam rajta. 
- Te kigyúrtad magad, amíg nem voltam itt? - kérdeztem nevetve, miközben bementünk.
- Lehet. - kacsintott nevetve.
- Na, jól van. Elég lesz már! Ő az én csajom. - mondta Kyle hátulról átkarolva a derekam.

- Értem Tanár úr! De egy megjegyzés még mellé; Dorothy a rokonom...
-Nos igen.. - szólaltam meg halkan én is.

Kyle kicsit lefagyva, de megszólalt.

- Jah... Tényleg.. - pirult el "kínjában". - Ezt még meg kell szoknom..
- Nem baj... - hajtottam hátra a fejem a mellkasának. - Én így szeretlek. 

Kyle csak még jobban magához szorított. És persze vigyorgott, mint a vadalma.

- Ha már itt tartunk.. - zökkentett ki minket, a tarkóját vakargatva Lewis. - Bemutatnék valakit..

Kylelal érdeklődve figyeltünk utána. Lewis egy lánnyal tért vissza hozzánk. 

- Ő itt Sarah. - mutatta be nekünk. - Sarah, Ők itt Dorothy és Kyle.
- Üdv. - fogott vele kezet gyengéden Kyle.
- Szia. - mondtam neki mosolyogva két puszi közt. 

Sarah egy cuki, kis kék szemű, szőke hajú, szemüveges, alacsony lány. 

Beszélgettünk egy kicsit és, mint kiderült Sarah Lewis barátnője.

- És hol ismerkedtetek meg? - kérdeztem érdeklődve.
- Egy kávézóban. Kb. 2-3 hete... - kezdte Sarah. - Szó szerint összefutottunk. 

Szemöldök ráncolva néztünk rá Kylelal. 

- Én épp jöttem kifelé egy kávéval és idegesen telefonáltam az ügyvédemmel...
- Mikor én egy könyvet olvassa jöttem befelé... - fejezte be Sarah Lewis mondatát. Kylelal mosolyogva néztünk rájuk. Aranyosak együtt.

- Kössz Lewis... - mondta morcosan Kyle. - Én mindet elmondok neked, erre te semmit se...
- Ez nem is.. Nem is igaz. - dadogott Lewis.
- Ja persze. Ezután ne várd, hogy bármit is megosszak veled! 

Én már alig bírtam visszafogni a nevetésem, hisz tudtam, hogy Kyle csak szívatja Lewis-t.

- Jól van! Úgy gondoltam a tanárommal nem beszélem meg a magán életem. - mondta Lewis, miután leesett neki a szívatás.

Kyle már kezdte volna a visszavágást mikor Sarah megszólalt.

- A tanárod? - fordult Lewis felé. - De Dorothy meg az osztálytársad.. És akkor most.. - mutatott felénk egy párként.
- Igen. - mondtam. - Nem szabadna... De mi ilyen kis rend bontók vagyunk. 
- És persze nem sok a kor különbség. - mondta Lewis.
- Most főleg nem értem... Kyle-nak, hogy lehet akkor tanári diplomája? - kérdezte Sarah. 

Nem csodálkoztunk a meglepődésén és az értetlenségén. Hisz Kyle és én köztem csak 4 év a kor különbség. De aki nem tudja az "előzményeket", mint például Sarah, az nem is fogja megérteni ezt a rejtélyt. 

- Ne aggódj, szívem. Nagyon hosszú story az életük. Majd egyszer elmesélem.
- Hát jó. -mondta beletörődve Sarah. 

Még beszélgettünk erről-arról, majd Kylelal elköszöntünk és haza mentünk.

Még előtte beugrottunk Brenda-hoz, az igazolásért, hogy hétfőre betudjam vinni. Haza felé annyira szép volt azt esti táj... A lámpák meg minden... 

- Kyle... - szólaltam meg még mielőtt bekanyarodott volna a házhoz. - Nincs kedved kicsit kocsikázni még? 
- Miért ne?! - mondta mosolyogva és tovább ment egyenesen. Én neki dőlve az ablaknak, bámultam az utcákat.. lámpákat.. a tájat. Éreztem, hogy Kyle valamiért örül ennek, hogy én mennyire csodálom a tájat. A kezét rátette a combomra és gyengéden simogatott. 

Az utolsó amire emlékszem, az az volt, hogy mosolyogva aludtam el. De még halottam, amint Kyle valami olyasmit motyogott, milyen jó neki, hogy nem fog öregedni.. Bár lehet, csak félre értettem. Még éreztem, amint megáll az autó, majd Kyle bevisz a házba és berak az ágyba... 

Fel akartam ébredni, de nem ment.. Túl fáradt voltam... De megnyugodtam, mert az ágy mellettem besüppedt és egy izmos kar átölelt... Tudtam, nem vagyok egyedül.. Kyle itt van.

Helloo !!
Tudom rég nem voltam, de most vizsgáztam... :/
Viszont itt az új rész és olvassátok szeretettel :)

Xoxo. Melissa