Idegen védelmező

7. Valóságos álom

Egy erdő közepén feküdtem. Ijedten ültem fel és néztem körül. Nem láttam senkit, csak magas fenyőket és más fákat ,még Kyle sem volt ott. Hirtelen felpattantam és elkezdtem futni. Azt nem tudom merre, csak futottam... mintha valaki megmondta volna hogy merre kell fussak..

Egyszer csak egy fényt láttam meg leszállni magam előtt. Ahogy közeledett egyre jobban kirajzolódott az alakja. Nem hittem a szememnek. Apa volt...

Elkezdett felém sétálni. Nem tudtam mit tegyek. Hisz tudtam hogy apa meghalt és ez lehetetlen..

Apa szólásra nyitotta a száját.

- Dorothy, valamit mondanom kell! - mondta határozottan. - Van valami amiről tudnod kell.

Nem tudtam megszólalni. Nem hittem el hogy 10 év után tényleg itt áll az apám. Lesokkoltan néztem rá.

- Először is bocsánatot szeretnék kérni amiért nem hittünk neked anyáddal. - mondta apa. - És most elmondok neked valamit, amit már akkor elkellet volna mondjak amikor elkezdted látni a lelkeket.

- Mit kell elmondjál? - kérdeztem a legésszerűbb dolgot miután sikerült megszólalnom.

- Te nem vagy teljesen ember, de gondolom ezt Kyle már említette. - mondta apa. Én Kyle neve hallatára még jobban lesokkoltam. Honnan ismeri Kyle-t?

- Honnan ismered Kyle-t? - kérdeztem ledöbbenve. - És mi az hogy nem vagyok teljesen ember? Ezt abszolút, de nem mondta Kyle!

- Az most lényegtelen hogy honnan ismerem. - mondta. - Dorothy, nem gondolkodtál még azon hogy miért Angel a család neved? - kérdezte apa.

Igazából még soha. Mindig is arra tanítottak hogy viselkedjek a család nevemhez méltóan és én tényleg egy angyal voltam.

- Nem. - válaszoltam.

- Akkor most elmesélek valamit.- mondta apa. Én egy aprót bólintottam. - Az Angel család az egy ősi angyal - lélek család, akiknek döntési joguk van. Azt hittük hogy én vagyok az utolsó leszármazott.

De most ezt nem értem. Egy angyal volnék? De akkor.. MIVAN??

- Igen az vagy, de nem teljesen, ugyanis anyád nem lélek, ő arról se tud hogy én az vagyok/ voltam. - mondta apa. - És először csak azt hittük hogy a képzeletbeli barátaidról beszélsz nekünk. Én sejtettem valamit, de nem mertem szólni anyádnak, mert mondom ő nem tudta hogy én angyal vagyok.

Lesokkoltan álltam. Most akkor hallja a gondolataim apu is? De most azt se értem hogy mi az hogy "egy ősi angyal - lélek család, akiknek döntési joguk van." Mit jelent ez?

- Azt hogy dönteni tudnak a képességeiről meg arról hogy lelkek akarnak-e maradni vagy sem. - mondta apa. - Én lemondtam mindenről. Gondolom Kyle mondta hogy a lelkek nem halnak meg. Én lemondtam erről a jogomról. Anyád miatt. Aztán jöttél te és biztos voltam benne hogy nem fogom megbánni hogy lemondtam erről az egészről. A papáék nagyon haragudtak rám emiatt, de végül bele törődtek a dolgokba. Viszont azt nem tudtam hogy akkor csak a képességeimről mondtam le. Ugyanis mindenről nem lehetett akkor lemondjak. Ezért is kezdesz egyre jobban hasonlítani egy angyali lélekre. Amikor volt a balesetünk anyáddal akkor kellett döntenem hogy én megakarok halni. Légyszíves ezért ne haragudj rám, tudom hogy ezzel lemondtam rólad, de anyád nélkül nem tudtam volna élni. - mondta apa sajnálkozva.

- Jól van nem haragszom ezért, de most akkor te hogy hogy itt vagy? - kérdeztem mert ezt nem értettem.

- Kaptam egy lehetőséget hogy elmondjam neked ezeket. Most már tudod a legfontosabb dolgokat. A többit majd Kyle elmondja, amiről tudnod kell még. - mondta apu. - Amúgy, Dorothy, ne lepődj meg, lesz még képességed. Kyle tudom hogy hallod ezeket úgy hogy bízom benned hogy beszámolsz még a többi dologról Dorothy-nak. Ja és üdvözöllek, régi barátom. Remélem vigyázni fogsz Dorothy-ra a vissza térésed után is. És amúgy kérdésedre a válasz, engedélyezem. - mondta sejtelmesen.

- Mivan?? - kérdeztem apát. - "Régi barátom" ? Honnan ismeritek egymást ? És egyáltalán mit engedélyezel?

- Ezt a kérdést átpasszolom Kyle-nak. - mondta apa nevetve. - Most viszont már mennem kell. Szia Dorothy! - lépett oda hozzám, megölelt, majd eltűnt.

Időm nem volt elköszönni, de azért még elmotyogtam egy sziát. Körbe néztem és még mindig abban az erdőben voltam. Hirtelen elkezdtem fázni. Éreztem egy érzést ami nem az enyém volt. Egy szörnyű és gonosz érzés volt. Olyan mintha a hátam mögött állt volna valaki és belőle áradt volna. Hátra fordultam,de nem állt ott senki. Elkezdtem félni. Egyszer csak karokat éreztem a derekam körül és az a bizonyos érzelem eltűnt amit az előbb éreztem, helyette egy ismerős, meleg érzés 'csapott' meg.

Hirtelen eltűntem az erdőből.

Felébredtem. Az ágyamban feküdtem és Kyle épp a derekamat ölelte. Aludt. Ez egyszerűen fergeteges. Elakarja hitetni velem hogy alszik. A 11 év alatt egyszer sem aludt, hisz a lelkek nem alszanak. Azt hiszi majd most elhiszem neki. A kis naiv.

- Jól van na. - halottam meg a hangját. - Tudod, nagyon hangosan tudsz gondolkodni. - mondta mire én elkezdtem nevetni.

A nevetést azonnal abba hagytam mert eszembe jutott az álmom. Az erdő, apu és az amiket mondott, és az az érzés, ami olyan gonosz volt. Nem értettem az egészet hisz annyira élethű volt és mégis csak egy álom volt. Nagy zavar volt a fejemben az biztos.