Idegen védelmező

Epilógus

Kyle már nem volt mellettem, így lementem megkeresni. Láttam a nappaliban össze volt pakolva a konyha is üres volt. Gondoltam kimegyek egy kicsit levegőzni, lehet Kyle elment valahova. Mikor kiléptem, akkor láttam meg hogy ő is kint van. Épp cigizett. Csak mosolygott amikor meglátott.

- Mennyit aludtam? - túrtam a hajamba.
- Kb. olyan 2 órát. - nézte Kyle az óráját.
- Hűű! - néztem magam elé.
- Miért?
- Olyan mintha csak 5 percet aludtam volna. - Kyle csak nevetett.

Mindketten bementünk.

- Nincs kedvem tanulni! - fakadtam ki.
- Akkor most ne is tanulj. Tarts szünetet! - ajánlotta Kyle.
- Oké... - mondtam. - Mi lenne, ha megnéznénk valamit?
- Mármint filmet? Oké. - mondta kajánul Kyle. - Úgy mint a múltkor? - kacsintott nevetve.
- Akár. -nevettem én is el magam.

Kb. 3-4 hete, mikor elhatároztuk, hogy filmet nézünk, abból nem lett film nézés... Kyle elkezdett viccelődni, hogy "Filmezünk az ágyban?" és akkor elkezdtünk játszani, majd a játékból csókolózás lett, a csókolózásból pedig... hát szeretkezés.

És azóta több alkalom is volt, de nem sűrűn, mert én mindig fáradt vagyok, Kyle pedig nem akarja elsietni a dolgokat. Jobb is így.

Most viszont tényleg csak filmeztünk. Nagy meglepetésemre Kyle aludt el. Pedig azt hittem én fogok... Egyszer csak elkapott a hányinger és én már szaladtam is a wc-hez. Mondjuk úgy, hogy kijött belőlem az ebéd.

Kyle persze felébredt és már jött is utánam.

- Minden rendben? - kérdezte aggódva.
- Persze.
- De nem vagy beteg? Vigyelek el orvoshoz?
- Nem. Nem kell. Ez csak a stressz miatt van. - mondtam biztatóan.
- Hát jó. - mondta beletörődve.

Később Kyle-lal rátértünk az esküvőre, és, mint kiderült csak itt tatjuk, mert a lelkek városában nem lehet. Nehezen, de beletörődtem. Akkor csak kevés vendég lesz ott. Kis esküvő lesz. Mondjuk nem is bánom, nem szeretem a nagy felhajtást. Az időpont pedig július 20.

Összeírtuk a vendégeket:
- Lewis + Sarah
- Brenda
- Clare (Mrs.Harris) + a férje (Mr.Harris)
- Dave (ez Kyle kérése volt) + a felesége.

És persze mi ketten :)

Én még aznap elküldtem email-ben a neveket a meghívószerkesztőnek.
Egy hét múlva mentünk is a meghívókért. Egyszerű és nagyszerű. Fehér lapon, arany betűk, kis fekete árnyékkal. Nekünk tetszett.

A meghívókat egy hét múlva mindenkinek odaadtuk. Clare szinte meg sem lepődött. Csak gratulált. Akárcsak Lewis és Sarah.
Utoljára Brendához mentünk. Na ő viszont meglepődött. De örült a meghívásnak...

- Annyira jóó. - mondta szinte minden percben, hol ránk, hol pedig a meghívóra nézve. Mi csak mosolyogtunk. Aztán egyszer csak Brenda elhallgatott, majd nagyon nézett engem. Nem értettem.
- Valami gond van Brenda? - kérdeztem.
- Nem, nem semmi, csak...
- Csak? - kérdezte Kyle, mert Brenda nem fejezte be a mondatot.
- Csak mintha kicsit összeszedted volna magad, Dorothy. - mondta furcsán.
- Ezt, hogy érted?
- Mondd, nem voltak rosszulléteid? - kérdezte gyanakvóan.
- De. Tudod a stressz miatt mindig hányingerrel ébredek, de volt, hogy már hánytam is...
- A stressz miatt... - gondolkodott Brenda. - Nem hiszem, hogy a stressz miatt lenne. Megvizsgálhatlak? - kérdezte mosolyogva.
- Persze. - mondtam. Baj nem lehet belőle.

Brenda elvégzett pár rutin vizsgálatot.

- Hmm.. Felfeküdnél légyszíves az ágyra. - mondta, mire én felfeküdtem. Láttam Kyle aggódó arcát. Ő csak ott állt az ajtónál és figyelt.
- Hajtsd fel a felsőd. - felhajtottam. - Most ne ijedj meg, egy krémet kenek a hasadra. Csak hideg. - mosolygott.