Idegen védelmező

6. Este

... és megcsókolt.

Nem mertem vissza csókolni.
Féltem hogy mit reagálna.

Éreztem hogy neki nagyon tetszik és hogy élvezi.
Örültem neki, de ez se erősített meg abban hogy visszacsókoljak.

Kyle elhúzódott tőlem majd rám nézett.

- Hidd el örültem volna neki.. - mondta mosolyogva és megjátszott durcival.

- Minek? - kérdeztem mert tényleg nem értettem.

- Hát annak ha vissza csókolsz. - mondta megjátszott mérgességgel.

- Jól van na, nem mertem. - mondtam lesütött szemekkel.

- Tudom. - mosolygott majd nyomott egy puszit a homlokomra. - Nem kellett volna zavarba hozzalak.

- Nem hoztál zavarba. - mondtam. - Csak hát olyan fura volt hogy igazából 11 éve mellettem vagy és most megcsókoltál.. de ne hidd ám azt hogy nem tetszett. - mondtam Kyle-nak nyugtatóan.

Igazából tényleg nagyon mámorító volt. Egyszerűen imádtam...

- Ohh tényleg?? - nevetett Kyle.

- Kyle, most már tényleg leszállhatnál a gondolataimról.

- Hogy tudnék leszállni róluk mikor olyan hangosan gondolkodsz és annyira jókat mondasz. - mondta vigyorogva.

- Ebből már nem jövök ki jól, ugye?

- Nem. - mondta és vissza feküdt mellém.

- Éreztem... - mondtam. - Na jó ez most már félre érthető. Inkább úgy mondom hogy sejtettem.

- Hát inkább. - mondta Kyle.

- Mennyi az idő? - kérdeztem.

- 21:45... Háromnegyed tíz. -mondta Kyle. - Aludj.

- Próbálok, de nem megy. Tudod, Kyle, az a képességes dolog csak egy kis időre ment ki a fejemből. - mondtam.

- Na bújj ide aztán biztos elfelejted és el is alszol. - mondta Kyle.

- Nem volt ez egy kicsit túl közvetlen? - kérdeztem mert ezt még egyszer se mondta Kyle.

-11 év után szerintem nem.  De ha neked igen akkor leszállok rólad.

Ohh csak azt ne. Meg ne próbáld. Léccike. - mondtam magamban.

- Jól van. - mondtam hogy ne tűnjek könnyen kaphatónak.

- Hallottam ám! - mondta mosolyogva. - És abszolút, de nem tűnnél annak.

- Kyle... ne már.. - mondtam teljesen vörösen, de éreztem hogy ő élvezi. - Tudom hogy élvezed. Érzem

- Nem baj. Érezd csak.

- Ugye tudod hogy kifoglak nyírni a gondolataimmal? - mondtam fenyegetésképp.

- Ez fenyegetés volt? - mondta nevetve.

- Az próbált lenni. - mondtam fapofával.

- Na ne izélj már. Ne haragudj - szorosan magához ölelt és nyomott egy puszit az arcomra.

Elmosolyogtam magam rajta és utána a karjai közt azonnal elaludtam.

Belegondolva most én vagyok a legboldogabb lány a világon.
Álmaim fiújának karjai közt alszok el, aki viszont szeret.

De egyben a legszörnyűbb érzés az hogy ő nem ember...

Viszont folyamatosan azt hajtogatja hogy lehetséges. Mármint hogy járjunk. De hogy hogyan azt nem tudom.

Húú ne haragudjatok ez most a szokottnál is rövidebb lett, de mondjuk ma két résszel jöttem. Remélem így nem lesz olyan feltűnő.

Lécci komizzatok hogy tudjam milyen. Jöhet pozitív és negatív visszajelzés is.
Jahh és persze a vote - nak is örülök. :)